Szonett (Michelangelo)

Szonett szerző: Michelangelo Buonarroti, fordító: Babits Mihály

A legnagyobb müvésznek sincs o1y álma
 amit ne zárna bármely kocka márvány
önnön feleslegébe: míg, kitárván,
a lélek által vont kéz megtalálja.

Így benned, asszony, szép és büszke bálvány,
rejlik szivemnek minden kínja s vágya,
de művészetem gyenge hogy kivájja
a boldogság szobrát ahogy kivánnám.

Nem szépséged hibás hát, s nem szerelmem
sok bánatomban, nem a sorskeménység
vagy balszerencse, végzet, vagy akármi…

Mert halál lakik –, és lakik szivedben
irgalom is; de nékem nincs reménység,
mert csak a halált tudom megtalálni.