Szonett (Michelangelo)
A legnagyobb müvésznek sincs o1y álma
amit ne zárna bármely kocka márvány
önnön feleslegébe: míg, kitárván,
a lélek által vont kéz megtalálja.
Így benned, asszony, szép és büszke bálvány,
rejlik szivemnek minden kínja s vágya,
de művészetem gyenge hogy kivájja
a boldogság szobrát ahogy kivánnám.
Nem szépséged hibás hát, s nem szerelmem
sok bánatomban, nem a sorskeménység
vagy balszerencse, végzet, vagy akármi…
Mert halál lakik –, és lakik szivedben
irgalom is; de nékem nincs reménység,
mert csak a halált tudom megtalálni.