Szeretem én magát nagyon (2)
Szeretem én magát nagyon,
Mert fekete szeme vagyon,
Szemöldöke sudar vagyon,
Az enyimhez illik nagyon.
Haja ollyan mint a kökény,
Szeme fénylik, mint a napfény;
Nem láttam Duna mentében
Mását egész életemben.
Ha tekintem szép termetét,
Alabástrom fehér képét,
Azt gondolom maga volna
Második Tündér Ilona.
Kába voltam, hogy szerettem
Mást, mig magát nem ismertem;
Maga ám a derék leány,
Kedvemre való alkotmány.
Higye el, hogy ugy szeretem,
Szivem majd ketté repesztem;
Hej maga is szeret bizony,
Azért csak ne tétovázzon.
Nem adnám én magát azért,
Egy pünkösdi királyságért;
Hozzám illik maga nagyon,
Azért az enyim maradjon.