Szeretem én magát nagyon (2)

Népdalok és mondák (2. kötet)
szerző: Erdélyi János
Szeretem én magát nagyon (2)

Szeretem én magát nagyon,
Mert fekete szeme vagyon,
          Szemöldöke sudar vagyon,
          Az enyimhez illik nagyon.

Haja ollyan mint a kökény,
Szeme fénylik, mint a napfény;
          Nem láttam Duna mentében
          Mását egész életemben.

Ha tekintem szép termetét,
Alabástrom fehér képét,
          Azt gondolom maga volna
          Második Tündér Ilona.

Kába voltam, hogy szerettem
Mást, mig magát nem ismertem;
          Maga ám a derék leány,
          Kedvemre való alkotmány.

Higye el, hogy ugy szeretem,
Szivem majd ketté repesztem;
          Hej maga is szeret bizony,
          Azért csak ne tétovázzon.

Nem adnám én magát azért,
Egy pünkösdi királyságért;
          Hozzám illik maga nagyon,
          Azért az enyim maradjon.