Szerelmi morál
szerző: Reviczky Gyula
I.
A városban rossz emberek
Sok mindent pletykálnak terólad.
Hogy ez s az udvarol neked;
Hogy csapodár és kikapó vagy.
Mit bánom! Ajkam ajkadon
Nem vádra ingert, üdvöt érez.
S akárhogy is fontolgatom:
Elég tudnom, hogy csókod édes.
II.
Azt hittem, már szeretni nem fogok,
És íme, újra nőért lángolok.
»Szerelmes vagy, szivem, ne is tagadd,
Asszonyba, kit szeretni nem szabad.«
Ezt hajtja a morál, a becsület;
Hanem a szív nem hallja, az süket.
»Szabad vagy nem szabad, mit kérdezed!
Szeretni azt szabad, a kit lehet.«
III.
A szerelemnek katonái
Az asszonyok mind, édesem.
Csakhogy nem szoktak mind beválni.
Sok nő szeretni képtelen.
A szenvedélynek nyomoréki
Hogy nem csatáznak, meghiszem.
Lőtávolon kűl állva nézik,
Hadat ha szívnek szív izen.
De a kinek van harczi kedve:
Nem hátrál véglehelletig.
S ha legyőzetni végezetje:
Sziven találva - elesik.