Szerelmes párbeszéd
LEÁNY
Mind gonosz a pásztor: pásztor csalogatta Helénát!
PÁSZTOR
Ment a pásztor után az okos Heléna magátul.
LEÁNY
Mit dicsekedsz, te gonosz?… Mondják, hogy a csók csupa semmi.
PÁSZTOR
Mennyi drága gyönyör fér ebbe a semmibe mégis!
LEÁNY
Megmosom a számat, kiköpöm belőle a csókod!
PÁSZTOR
Megmosod a szácskád? Ideadd, hadd csókolom újra!
LEÁNY
Szép dolog, ily fiatal leányra kivetni a hálót.
PÁSZTOR
Mit dicsekedsz? Mint álom múlik el a fiatalság.
LEÁNY
Még nem ért meg a fürt, nem nyílt ki egészen a rózsa.
PÁSZTOR
Jőjj az olajfa alá, sugok egy szót drága füledbe!
LEÁNY
Nem megyek én, ismerlek, a multkor is így csalogattál!
PÁSZTOR
Jőjj no, a szilfa közé, hallgasd meg kis furulyámat!
LEÁNY
Gyűlölöm a furulyát, csak menj, furulyázz te magadban!
PÁSZTOR
Nem félsz, büszke, hogy Aphroditének bosszuja megver?
LEÁNY
Bánom is Aphroditét; csak Artemis áldjon; elég az!
PÁSZTOR
Óh ne mondj ilyeket, mert szörnyen rádveti hurkát.
LEÁNY
Vesse csak: akkor is Artemis engem védeni fog majd.
PÁSZTOR
Nem kerülöd ki Erost; egy lány se kerülte ki még őt!
LEÁNY
Elkerülöm bizony én; csak vidd te magadban igáját!
PÁSZTOR
Félek, hogy nem is én, de silányabb lesz szeretőd majd.
LEÁNY
Ejhaj, mennyi legény szeretett már, egy se büvölt el!
PÁSZTOR
Annyi után magam egy, jöttem könyörögni szerelmed!
LEÁNY
Mit tegyek, édesem? A szerelem csupa bú s keserűség.
PÁSZTOR
Nem bús, nem keserű, a miénk csupa táncos öröm lesz.
LEÁNY
Azt mondják, retteg párjától mindenik asszony.
PÁSZTOR
Azt inkább, hogy „nincs amitől rettegne az asszony".
LEÁNY
Rettegek én a gyerektől s kínjától a szülésnek.
PÁSZTOR
Artemis istennőd majd megkönnyíti szülésed.
LEÁNY
Rettegek attól, hogy szépségemet el ne veszítsem.
PÁSZTOR
Gyermekeidben a szépséged szebb napra derűl még.
LEÁNY
És ha tied leszek, illendőn te milyen hozományt adsz?
PÁSZTOR
Mind az egész csordám, s erdőimet és legelőmet.
LEÁNY
Esküdj meg, hogy nem hagysz el, ha betöltöm a vágyad!
PÁSZTOR
Nem, soha, bárha magad kergetnél messze magadtól.
LEÁNY
Készítesz nyoszolyát, építesz szép kicsi házat.
PÁSZTOR
Készítek nyoszolyát, pásztorkunyhómban uralkodsz.
LEÁNY
Mit mond majd az apám, mit mondok majd az apámnak?
PÁSZTOR
Megdícsér az apád, ha nevem meghallja s örül majd.
LEÁNY
Mondd meg hát a neved! (Milyen édes néha a név is! )
PÁSZTOR
Daphnis enyém, Lykidas az apám, felesége Nomaié.
LEÁNY
Jónevü régi család, de bizony magamé se silányabb.
PÁSZTOR
Jól tudom azt: hisz apád maga a jómódu Menalkas.
LEÁNY
Merre van az erdőd, nosza mondjad, melyik a földed?
PÁSZTOR
Nézd, ahol ott az a pár gyönyörű ciprusfa virágzik.
LEÁNY
Rágd a füvet, kecském! megnézem azt a kis erdőt.
PÁSZTOR
Csöndbe legelj, tehenem! míg megmutatom kicsiny erdőm.
LEÁNY
Mit művelsz, te gonosz? Mért nyulsz mellemre kezeddel?
PÁSZTOR
Gömbölyödik már két kerek almád: hadd tapogassam!
LEÁNY
Zsibbadás vesz erőt rajtam; viszed el kezed onnan?!
PÁSZTOR
Mit félsz, drága leány? Amit én akarok, nem olyan rossz.
LEÁNY
Nézd, árokba tepersz, szép tiszta ruhám csupa sár lesz.
PÁSZTOR
Ném lesz sár, aranyom: terítek alá puha gyapjut.
LEÁNY
Jaj, mit akarsz? Övemet jaj, mért oldod le csipőmről!
PÁSZTOR
Ezt vetem első áldozatul ma Aphroditének.
LEÁNY
Várj, nyomorult! Meglep valaki! Nem hallod-e? Szólnak!
PáSZTOR
Egymás közt suttognak a ciprusok ágai rólunk.
LEÁNY
Meztelenül maradok: lásd, ronggyá tépted a szoknyám!
PÁSZTOR
Új szoknyát, drágábbat adok majd érte cserébe,
LEÁNY
Lám, fűt-fát megigérsz, ki tudja, mit adsz meg a végén?
PÁSZTOR
Bár a lelkemet, életemet tudnám odaadni!
LEÁNY
Artemis, könyörülj, hogy nem maradok csapatodban!
PÁSZTOR
Aphroditének üszőt viszek, egy kis borjut Erósnak.
LEÁNY
Szűzlány jött ide, jaj, már nem szűzlány megy el innen!
PÁSZTOR
Nem szűzlány, hanem asszony: az én kis arany feleségem.
Így a titkos nász megesett. És két szeretők ott
egymásnak nótás szavakat vigadozva feleltek.
S így aztán a leány juhait ment őrzeni, földre
sütve szemét, szégyenlősen, de örülve szivében,
s ment a legény csordája után, betellve a násszal.