Szentivánéji álom/Ötödik felvonás, 1. szín

← Negyedik felvonás, 2. szín

Szentivánéji álom
szerző: William Shakespeare, fordító: Arany János
(Ötödik felvonás, 1. szín)

Ötödik felvonás, 2. szín →

1. SZÍN Athén. Terem Theseus palotájában. Theseus, Hippolyta, Philostrat, urak és kísérők jőnek	SCENE I. Athens. An Apartment in the Palace of THESEUS. Enter THESEUS, HIPPOLYTA, PHILOSTRATE, Lords, and Attendants.
HIPPOLYTA Csodát beszélnek e szerelmesek.	HIPPOLYTA 'Tis strange, my Theseus, that these lovers speak of.
THESEUS Csodát, de nem valót: én nem hiszem Ez agg meséket s tündér babonát. Bolond s szerelmes oly fövő agyú S ábrázó képzetű, hogy olyat is lát, Mit józan ész felfogni képtelen. Az őrült, a szerelmes, a poéta Mind csupa képzelet: az egyike Több ördögöt lát, mint pokolba férne; Ez a bolond; nem másképp a szerelmes Cigánynőből is Helenát csinál; Szent őrületben a költő szeme Földről az égre, égből földre villan, S mig ismeretlen dolgok vázait Megtestesíti képzeletje, tolla A légi semmit állandó alakkal, Lakhellyel és névvel ruházza fel. A képzelődés oly játékot űz, Hogy, ha örömre gyullad a kebel, Megtestesíti ez öröm okát; Vagy képzeletben, éjjel megijedve, Mily könnyen lesz egy-egy bokorbul medve?	THESEUS More strange than true. I never may believe These antique fables, nor these fairy toys. Lovers and madmen have such seething brains, Such shaping fantasies, that apprehend More than cool reason ever comprehends. The lunatic, the lover, and the poet Are of imagination all compact One sees more devils than vast hell can hold; That is the madman: the lover, all as frantic, Sees Helen's beauty in a brow of Egypt The poet's eye, in a fine frenzy rolling, Doth glance from heaven to earth, from earth to heaven; And as imagination bodies forth The forms of things unknown, the poet's pen Turns them to shapes, and gives to airy nothing A local habitation and a name. Such tricks hath strong imagination, That, if it would but apprehend some joy, It comprehends some bringer of that joy; Or in the night, imagining some fear, How easy is a bush supposed a bear?
HIPPOLYTA De amint elbeszélik e kalandot, S mily változáson ment érzelmök át, Több az, mint puszta játszi képzelet, S biztos valóvá nő ki az egész; Mindenesetre különös, csodás.	HIPPOLYTA But all the story of the night told over, And all their minds transfigur'd so together, More witnesseth than fancy's images, And grows to something of great constancy; But, howsoever, strange and admirable. Enter LYSANDER, DEMETRIUS, HERMIA, and HELENA.
THESEUS Itt jőnek éppen víg kedvvel s örömmel. Lysander, Demetrius, Hermia és Heléna jőnek Vígan, barátim! vígság, szerelem Környezze szívetek.	THESEUS Here come the lovers, full of joy and mirth.— Joy, gentle friends! joy and fresh days of love Accompany your hearts!
LYSANDER Több várja minden Fejdelmi lépted, ágyad, asztalod!	LYSANDER More than to us Wait in your royal walks, your board, your bed!
THESEUS Lássuk: mi lesz ma, tánc, vagy álcajáték, E három óra évhosszát elölni Az estebéd meg a fekvés között? Hol a fejdelmi ünnep-rendező? Mi van bohóság? Nincsen színdarab, Egy óra kínját megenyhíteni? Hol van Philostrat?	THESEUS Come now; what masques, what dances shall we have, To wear away this long age of three hours Between our after-supper and bed-time? Where is our usual manager of mirth? What revels are in hand? Is there no play To ease the anguish of a torturing hour? Call Philostrate.
PHILOSTRAT Im! kegyelmes úr.	PHILOSTRATE Here, mighty Theseus.
THESEUS No, hát miféle tréfád van ma este? Zenéd, vagy álcád? Szólj! Hogy csalni meg A lomha estét mulatság nekűl?	THESEUS Say, what abridgment have you for this evening? What masque? what music? How shall we beguile The lazy time, if not with some delight?
PHILOSTRAT Im az időtöltések címsora Válaszd ki, fönség, mit kivánsz elébb. (Papírt nyújt)	PHILOSTRATE There is a brief how many sports are ripe; Make choice of which your highness will see first. Giving a paper.
THESEUS (olvas) “A centaurok csatája; hárfa mellett Énekli egy athéni eunuch.” Nem kell: el is beszéltem már arámnak, Dicsőítvén bátyámat, Herculest. “A részeg baccháns-asszonyok dühe Midőn széttépik a thrák énekest.” Ez régi nóta, már akkor dalolták, Hogy én először Thébét megvevém. “A hármas-három Múzsa, a minap Koldulva elhalt Tudományt kesergi.” Afféle gúnyvers, csípős, kritikus lesz, Nem a mi vidám nászunkhoz való. “Unalmas kurta színmű: Pyramus És Thisbe; szörnyü víg tragédia.” Tragédia s víg! kurta és unalmas! Az annyi, mint tüzes jég, barna hó. Hogy fér meg együtt e megférhetetlen?	THESEUS Reads. 'The battle with the Centaurs, to be sung By an Athenian eunuch to the harp.' We'll none of that: that have I told my love, In glory of my kinsman Hercules. 'The riot of the tipsy Bacchanals, Tearing the Thracian singer in their rage.' That is an old device, and it was play'd When I from Thebes came last a conqueror. 'The thrice three Muses mourning for the death Of learning, late deceas'd in beggary.' That is some satire, keen and critical, Not sorting with a nuptial ceremony. 'A tedious brief scene of young Pyramus And his love Thisbe; very tragical mirth.' Merry and tragical! tedious and brief! That is hot ice and wondrous strange snow. How shall we find the concord of this discord?
PHILOSTRAT Uram, vagy tíz szó az egész darab, Rövidnek már rövidebb nem lehet; De még tíz szóval is hosszú nagyon, Ezért unalmas; mert egész darabban Nincs egy helyes szó, egy illő szerep. Szomorújáték is, fejdelem, mivel Magát leszúrja benne Pyramus. Láttam a próbán, s meg kell vallanom, Könnyes szemekkel: de vígabb könyűt Sosem facsart még jóizű kacaj.	PHILOSTRATE A play there is, my lord, some ten words long, Which is as brief as I have known a play; But by ten words, my lord, it is too long, Which makes it tedious: for in all the play There is not one word apt, one player fitted And tragical, my noble lord, it is; For Pyramus therein doth kill himself Which when I saw rehears'd, I must confess, Made mine eyes water; but more merry tears The passion of loud laughter never shed.
THESEUS Mik a szereplők?	THESEUS What are they that do play it?
PHILOSTRAT Kérges tenyerű Munkások Athenében, kik előbb Észbéli munkát nem tettek soha, S rövid elméjök most agyoncsigázák E színdarabbal, nászod ünnepére.	PHILOSTRATE Hard-handed men that work in Athens here, Which never labour'd in their minds till now; And now have toil'd their unbreath'd memories With this same play against your nuptial.
THESEUS De úgy megnézzük.	THESEUS And we will hear it.
PHILOSTRAT Nem, felséges úr! Nem érdemes; én végighallgatám, Semmit sem és az, semmit a világon, Hacsak kínjokba nem gyönyörködöl, Mint eltanúlák s gyötrék magokat Szolgálatodra.	PHILOSTRATE No, my noble lord, It is not for you: I have heard it over, And it is nothing, nothing in the world; Unless you can find sport in their intents, Extremely stretch'd and conn'd with cruel pain, To do you service.
THESEUS Már meghallgatom Mert semmi áldozat nem helytelen, Ha együgyű sziv nyújtja s hódolat. Menj, hívd be; fogjunk helyet, asszonyim. Philostrat el	THESEUS I will hear that play; For never anything can be amiss When simpleness and duty tender it. Go, bring them in: and take your places, ladies. Exit PHILOSTRATE.
HIPPOLYTA Én szánva nézem a verdő nyomort S szolgálatában megszakadt hüséget.	HIPPOLYTA I love not to see wretchedness o'er-charged, And duty in his service perishing.
THESEUS Olyat nem is fogsz látni, édesem.	THESEUS Why, gentle sweet, you shall see no such thing.
HIPPOLYTA Azt mondja, semmit nem tudnak, de semmit.	HIPPOLYTA He says they can do nothing in this kind.
THESEUS Annál nemesb e semmit jól fogadnunk. Fölvenni, amit ők elejtenek S mi a szegény hűségtől nem telik, Kegy-számba tudni azt, nem érdeműl. Amerre jártam, sok tudós nagy ember Kigondolt üdvözléssel jött elém; Sápadni láttam őket és remegni, Pontot csinálni mondat közepén, Gyakorlott szájjal, félsz miatt, hebegni És végre némán abbahagyni—nem Köszöntve engem. Hidd el, édesem, Hogy mégis üdvözölt e hallgatás, Mert a szerényen rettegő alázat Jobb szónok énelőttem, mint kereplő Nyelvével a tolárd ékesbeszéd. A szótlan együgyűség, szeretet, Sokat mond nékem, bárha keveset. Philostrat jő	THESEUS The kinder we, to give them thanks for nothing. Our sport shall be to take what they mistake And what poor duty cannot do, Noble respect takes it in might, not merit. Where I have come, great clerks have purposed To greet me with premeditated welcomes; Where I have seen them shiver and look pale, Make periods in the midst of sentences, Throttle their practis'd accent in their fears, And, in conclusion, dumbly have broke off, Not paying me a welcome. Trust me, sweet, Out of this silence yet I pick'd a welcome; And in the modesty of fearful duty I read as much as from the rattling tongue Of saucy and audacious eloquence. Love, therefore, and tongue-tied simplicity In least speak most to my capacity. Enter PHILOSTRATE.
PHILOSTRAT Fönség! ha tetszik, itt van a prológ.	PHILOSTRATE So please your grace, the prologue is address'd.
THESEUS Jöjjön be. Harsonák A Prológ jő	THESEUS Let him approach. Flourish of trumpets. Enter PROLOGUE.
PROLÓG “Ha nem tetszünk, nincs más kívánatunk. “Ne véld, uram, hogy jöttünk sérteni, “Csak kimutatni. Jó akaratunk “Ezen végcéllal fogjuk kezdeni. “Tekintse fönség, hogy célunk elérve, “Magas tetszése lévén jutalom, “Az nem sok. Amit tehetünk kedvére, “Nem tesszük. Azért, hogy szállja unalom. “Készen a játszók; mindjárt kezdik el, “S megtudja minden, amit tudni kell.”	PROLOGUE 'If we offend, it is with our good will. That you should think, we come not to offend, But with good will. To show our simple skill, That is the true beginning of our end. Consider then, we come but in despite. We do not come, as minding to content you, Our true intent is. All for your delight We are not here. That you should here repent you, The actors are at hand: and, by their show, You shall know all that you are like to know,'
THESEUS Nem ponton áll meg a jámbor sehol.	THESEUS This fellow doth not stand upon points.
LYSANDER Úgy nyargalá meg prológusát, mint egy szilaj csikót: nem bírta megállítani. Jó tanulság ez, fönséges úr, nem elég csak beszélni, helyesen is kell.	LYSANDER He hath rid his prologue like a rough colt; he knows not the stop. A good moral, my lord: it is not enough to speak, but to speak true.
HIPPOLYTA Valóban, úgy játszott prológusán, mint fuvolán a gyermek: hangot bírt adni, de dallamot nem.	HIPPOLYTA Indeed he hath played on this prologue like a child on a recorder; a sound, but not in government.
THESEUS Egy összebomlott lánc volt e beszéd, Minden szem összefügg, mégis zavart. - Mi lesz most? Pyramus, Thisbe, Fal, Holdvilág, Oroszlán jőnek mint néma csoportozat	THESEUS His speech was like a tangled chain; nothing impaired, but all disordered. Who is next? Enter PYRAMUS and THISBE, WALL, MOONSHINE, and LION, as in dumb show.
PROLÓG “Nagysádtok e dolgon csudálkozhat nagyon, “Míg kiderül minden, ami rejtve vagyon. “Ez ifju Pyramus, bárki megtudhatja “És e szép leányzó Thisbe, nem tagadja. “Ez a sáros, meszes férfiu fal légyen, “Mely a szeretőket választja irégyen, “Melynek hasadékán két szerető szája “Suttogott örömmel, senki ne csudálja. “Ez, akinél lámpás, bokor van és kutya, “A holdat jelenti; mert mindenki tudja, “Holdvilágon összejőni nem rettegtek; “Az Ninus sirjához találkozót tettek. “Ez ocsmány bestia, név szerint oroszlán, “Az elébb jött Thisbét, ottan kalandozván, “Megriasztá, vagyis majd holtra ijeszté; “Futtában szegény a kendőjét elveszté; “Melyet összetépvén annak véres szája, “Imhol jő Pyramus deli szép formája. “Hű Thisbe kendőjét ott leli vérében, “Mártja kemény kardját kínos kebelében. “Egy eperfa alatt szegény Thisbe várta, “Tőrt von az is, meghal. Ami vagyon hátra, “Azt oroszlán, hold, fal, és a két szeretők “Elmondják bővebben, mert ittmaradnak ők.” Prológ, Pyramus, Thisbe, Oroszlán, Holdvilág el	PROLOGUE Gentles, perchance you wonder at this show; But wonder on, till truth make all things plain. This man is Pyramus, if you would know; This beauteous lady Thisby is certain. This man, with lime and rough-cast, doth present Wall, that vile Wall which did these lovers sunder; And through Wall's chink, poor souls, they are content To whisper, at the which let no man wonder. This man, with lanthorn, dog, and bush of thorn, Presenteth Moonshine: for, if you will know, By moonshine did these lovers think no scorn To meet at Ninus' tomb, there, there to woo. This grisly beast, which by name Lion hight, The trusty Thisby, coming first by night, Did scare away, or rather did affright; And as she fled, her mantle she did fall; Which Lion vile with bloody mouth did stain Anon comes Pyramus, sweet youth, and tall, And finds his trusty Thisby's mantle slain; Whereat with blade, with bloody blameful blade, He bravely broach'd his boiling bloody breast; And Thisby, tarrying in mulberry shade, His dagger drew, and died. For all the rest, Let Lion, Moonshine, Wall, and lovers twain, At large discourse while here they do remain. Exeunt PROLOGUE, THISBE, LION, and MOONSHINE.
THESEUS Csodák csodája lesz, ha az oroszlán Megszólal.	THESEUS I wonder if the lion be to speak.
DEMETRIUS Ne csodáld, uram: miért ne Ez egy oroszlán, míg oly sok szamár?	DEMETRIUS No wonder, my lord: one lion may, when many asses do.
FAL “Ez komédiának úgy kivánja rendi, “Hogy én legyek a fal, bizonyos Orrondi; “Mégpedig e falat úgy képzelni tessék, “Hogy azon egy nyílás, vagy repedés essék, “Melyen is keresztül Pyramus meg Thisbe, “Az két hív szerető susogának ki s be. “E habarcs, e malter, e tégla mutatja, “Hogy én vagyok a fal: nyelvem se tagadja, “S íme, az hasadék jobb és bal kezemen, “Suttoghatnak által szeretők amelyen.”	WALL In this same interlude it doth befall That I, one Snout by name, present a wall And such a wall as I would have you think That had in it a crannied hole or chink, Through which the lovers, Pyramus and Thisby, Did whisper often very secretly. This loam, this rough-cast, and this stone, doth show That I am that same wall; the truth is so And this the cranny is, right and sinister, Through which the fearful lovers are to whisper.
THESEUS Ki várna többet sártól meg polyvától?	THESEUS Would you desire lime and hair to speak better?
DEMETRIUS Ez a legelmésb közfal, fenség, melyet valaha beszélni hallottam.	DEMETRIUS It is the wittiest partition that ever I heard discourse, my lord.
THESEUS Pyramus közelít a falhoz: csendesség! Pyramus jő	THESEUS Pyramus draws near the wall; silence. Enter PYRAMUS.
PYRAMUS “Ó, mogorva gyász éj! hogy feketébb sincsen! “Ó, éj, ki mindig vagy, mikor nappal nincsen! “Ó, éj! iszonyú éj! Ó, ja-ja-jaj! Héj, be “Félek, hogy Thisbének nem jutok eszébe! - “És te, ó, fal! ó, fal! drága kedves válasz! “Mely az ő telekjök s a mienk közt állasz; “Ó, fal! ó, te kedves, mindennél drágább fal! “Mutass egy repedést, hogy pislantok által. Fal kiterjeszti az ujjait “Köszönöm! Jupiter áldjon, fal barátom! “Hah de ni, mit látok? Thisbémet nem látom! “Megcsaltál, gonosz fal! semmi jót nem látok “No hát minden köved verje meg az átok!”	PYRAMUS O grim-look'd night! O night with hue so black! O night, which ever art when day is not! O night, O night, alack, alack, alack, I fear my Thisby's promise is forgot!— And thou, O wall, O sweet, O lovely wall, That stand'st between her father's ground and mine; Thou wall, O wall, O sweet and lovely wall, Show me thy chink, to blink through with mine eyne. WALL holds up his fingers. Thanks, courteous wall: Jove shield thee well for this! But what see what see I? No Thisby do I see. O wicked wall, through whom I see no bliss, Curs'd be thy stones for thus deceiving me!
THESEUS Úgy gondolom, a fal, mint érző lény, visszaszidhatná.	THESEUS The wall, methinks, being sensible, should curse again.
PYRAMUS Nem ott! uram; nem szabad neki.—“Meg az átok” Thisbe végszava, most mindjárt jelenése lesz, én pedig lesem a falon. No lám! rittig, ahogy mondtam. Ahol jön ni! Thisbe jő	PYRAMUS No, in truth, sir, he should not. 'Deceiving me' is Thisby's cue: she is to enter now, and I am to spy her through the wall. You shall see it will fall pat as I told you.—Yonder she comes. Enter THISBE.
THISBE “Ó, fal, te ki gyakran hallád panaszomat, “Hogy elzárod tőlem szép Pyramusomat “Cseresznyeajakam hányszor ért csókolva “Kövedhez, amelyet sár fog össze s polyva!”	THISBE O wall, full often hast thou heard my moans, For parting my fair Pyramus and me My cherry lips have often kiss'd thy stones Thy stones with lime and hair knit up in thee.
PYRAMUS “Minő hangot látok! hadd pislogok is be “Nem hallom-e ott meg Thisbe arcát.—Thisbe!”	PYRAMUS I see a voice; now will I to the chink, To spy an I can hear my Thisby's face. Thisby!
THISBE “Te vagy, édes rózsám? Úgy gondolom innét.”	THISBE My love! thou art my love, I think.
PYRAMUS “Gondolj, amit akarsz, hozzám van szerencséd; “S valamint Limander, szeretlek oly nagyon.”	PYRAMUS Think what thou wilt, I am thy lover's grace; And like Limander am I trusty still.
THISBE “Én is mint Heléna, míg sors nem üt agyon.”	THISBE And I like Helen, till the fates me kill.
PYRAMUS “Cofalus Procrushoz nem olyan hű, mint én.”	PYRAMUS Not Shafalus to Procrus was so true.
THISBE “Mint Cofalust Procrus, úgy szeretlek szintén.”	THISBE As Shafalus to Procrus, I to you.
PYRAMUS “Ó, hát adj egy csókot ezen a rossz falon!”	PYRAMUS O, kiss me through the hole of this vile wall.
THISBE “De nem éri ajkad, csak a meszet nyalom.”	THISBE I kiss the wall's hole, not your lips at all.
PYRAMUS “Tudod mit? Gyerünk ki az Nina sírjához.”	PYRAMUS Wilt thou at Ninny's tomb meet me straightway?
THISBE “Élek, halok! várj el a nagy eperfához.”	THISBE 'Tide life, 'tide death, I come without delay.
FAL “Eszerint a falnak nincs több mondókája, “S így a fal, mármint én, elmehet dolgára.” Fal, Pyramus és Thisbe el	WALL Thus have I, wall, my part discharged so; And, being done, thus Wall away doth go. Exeunt WALL, PYRAMUS and THISBE.
THESEUS Most hát a két szomszéd közötti válaszfal leomlott.	THESEUS Now is the mural down between the two neighbours.
DEMETRIUS Mi haszna, fönség, ha a fal még azután is tud hallgatózni?	DEMETRIUS No remedy, my lord, when walls are so wilful to hear without warning.
HIPPOLYTA Sose hallottam ily ostoba silányságot.	HIPPOLYTA This is the silliest stuff that ever I heard.
THESEUS Az effélének a legjava is csak árnyék, s a legrossza nem rosszabb, ha képzelődés pótolja.	THESEUS The best in this kind are but shadows; and the worst are no worse, if imagination amend them.
HIPPOLYTA Csakhogy a mi képzelődésünk ám, nem az övék.	HIPPOLYTA It must be your imagination then, and not theirs.
THESEUS Ha mi rosszabbat nem képzelünk róluk, mint ők magukról, úgy ők nagyon jeles férfiak. Itt jön két nemes barom, egy hold és egy oroszlán. Oroszlán, Holdvilág jőnek	THESEUS If we imagine no worse of them than they of themselves, they may pass for excellent men. Here come two noble beasts in, a moon and a lion. Enter LION and MOONSHINE.
OROSZLÁN “Asszonyaim, kiknek gyönge szive retteg, “Ha egy egér cincog, egy pici szörnyeteg, “Gondolom, reszketnek most vacogó foggal, “Mert egy vad oroszlán bőg veszett haraggal. “De Gyalu vagyok én, az asztalos, íme! “Nem vad oroszlánnak nősténye, se híme “Mert ha én most élő oroszlánná válnék, “Baj volna, mit uccse! magam is sajnálnék.”	LION You, ladies, you, whose gentle hearts do fear The smallest monstrous mouse that creeps on floor, May now, perchance, both quake and tremble here, When lion rough in wildest rage doth roar. Then know that I, one Snug the joiner, am A lion fell, nor else no lion's dam For, if I should as lion come in strife Into this place, 'twere pity on my life.
THESEUS Igen nyájas bestia és jó lelkiösmeretű.	THESEUS A very gentle beast, and of a good conscience.
DEMETRIUS Ily becsületes bestiát még nem láttam, fenség.	DEMETRIUS The very best at a beast, my lord, that e'er I saw.
LYSANDER Ez az oroszlán, bátorságra nézve, igazi róka.	LYSANDER This lion is a very fox for his valour.
THESEUS Az ám; szerénységre pedig liba.	THESEUS True; and a goose for his discretion.
DEMETRIUS Nem áll, fenséges úr; mert bátorsága nem emeli szerénységét, márpedig a róka elemeli a libát.	DEMETRIUS Not so, my lord; for his valour cannot carry his discretion, and the fox carries the goose.
THESEUS De bizony szerénysége sem emeli bátorságát, valamint a liba sem emeli el a rókát. Hagyjuk abba; bízzuk szerénységére, s halljuk a holdat.	THESEUS His discretion, I am sure, cannot carry his valour; for the goose carries not the fox. It is well; leave it to his discretion, and let us listen to the moon.
HOLDVILÁG “A kétszarvú holdat e lámpás jelenti;”	MOONSHINE This lanthorn doth the horned moon present:
DEMETRIUS Úgy hát szarvainak a homlokán kellene lenni.	DEMETRIUS He should have worn the horns on his head.
THESEUS De nem újhold; szarvai látatlanok ottan körül.	THESEUS He is no crescent, and his horns are invisible within the circumference.
HOLDVILÁG “A kétszarvú holdat e lámpás jelenti; “Én holdbeli ember vagyok, egyéb senki.”	MOONSHINE This lanthorn doth the horned moon present; Myself the man i' the moon do seem to be.
THESEUS Ez a legnagyobb hiba valamennyi közt. Az embert a lámpába kellene dugni; különben hogy lehet holdbeli ember?	THESEUS This is the greatest error of all the rest: the man should be put into the lantern. How is it else the man i' the moon?
DEMETRIUS Nem mer belebújni a gyertyától; mert lám, csupa füstölgő kanóc.	DEMETRIUS He dares not come there for the candle: for, you see, it is already in snuff.
HIPPOLYTA Be únom ezt a holdat; bárcsak változnék már!	HIPPOLYTA I am aweary of this moon: would he would change!
THESEUS Szegény elmevilága mutatja, hogy már fogytán van; de csupa udvariasságból is be kell várnunk, míg elapad.	THESEUS It appears, by his small light of discretion, that he is in the wane: but yet, in courtesy, in all reason, we must stay the time.
LYSANDER Tovább, Hold!	LYSANDER Proceed, moon.
HOLDVILÁG Nincs egyéb mondanivalóm, csak hogy ez a lámpás a hold; én a holdbeli ember vagyok; ez a tüskebokor az én bokrom; ez a kutya az én kutyám.	MOON All that I have to say, is to tell you that the lantern is the moon; I, the man i' the moon; this thorn-bush, my thorn-bush; and this dog, my dog.
DEMETRIUS No hát mindennek a lámpásban kellene lenni, mert mindezek a holdban vannak. De csendesség! Ihol jő Thisbe. Thisbe jő	DEMETRIUS Why, all these should be in the lantern; for all these are in the moon. But silence; here comes Thisbe. Enter THISBE.
THISBE “Ez a Nina sírja.—De hol az én rózsám?”	THISBE This is old Ninny's tomb. Where is my love?
OROSZLÁN “Ó-ó.” Oroszlán ordít, Thisbe elfut	LION Oh! The LION roars.—THISBE runs off.
DEMETRIUS Helyes a bőgés, Oroszlán!	DEMETRIUS Well roared, lion.
THESEUS Helyes az elfutás, Thisbe!	THESEUS Well run, Thisbe.
HIPPOLYTA Helyes a világítás, Hold!—Igazán, a hold igen kedvesen süt. Oroszlán összetépi Thisbe fátyolát s el	HIPPOLYTA Well shone, moon.—Truly, the moon shines with a good grace. The LION tears THISBE'S Mantle, and exit.
THESEUS Helyes a tépés, Oroszlán!	THESEUS Well moused, lion.
DEMETRIUS Aztán jöve Pyramus.	DEMETRIUS And so comes Pyramus.
LYSANDER És elinalt az oroszlán. Pyramus jő	LYSANDER And then the lion vanishes. Enter PYRAMUS.
PYRAMUS “Köszönöm, kedves hold, napsugáraidat. “Köszönöm, hold, tisztán fénylő világodat, “Hogy kegyed tündöklő aranyozott árja “Hű Thisbe személyét szemem elé tárja. “De hó! mi baj! “De nézd, mi jaj! “Mi szörnyü fájdalom! “Szem, látod ezt? “Még sem meredsz? “Ó, kincsem, angyalom! “Kendőd lehullt “Hah! vérbe fúlt? “Ti fúriák, jövel! “Ó, végzet! sors! “Ölj, vágj, taposs; “Rontsd, zúzd, oltsd éltem el!”	PYRAMUS Sweet moon, I thank thee for thy sunny beams; I thank thee, moon, for shining now so bright For, by thy gracious golden, glittering streams, I trust to take of truest Thisby's sight. But stay;—O spite! But mark,—poor knight, What dreadful dole is here! Eyes, do you see? How can it be? O dainty duck! O dear! Thy mantle good, What! stained with blood? Approach, ye furies fell! O fates! come, come; Cut thread and thrum; Quail, rush, conclude, and quell!
THESEUS E fájdalom, meg egy kedvesünk halála akárkit is szomorúvá tenne.	THESEUS This passion, and the death of a dear friend, would go near to make a man look sad.
HIPPOLYTA Vesszek el, ha nem szánom az istenadtát.	HIPPOLYTA Beshrew my heart, but I pity the man.
PYRAMUS “Ó, természet! hogy is szültél oroszleánt, “Mely így csúffá tegye a legszebb szép leányt, “Ki szebb, mint amennyi—azaz már csak vala - “Élt, szeretett, bájolt, kacsintott valaha. “Hullj könny! szakadj! “S te kard, akadj “Pyram’ keblébe, így! “Itt balra, hol “A szív dobol. “Meghalok: így, így, így. “Már meghalék, “Elpatkolék! “Lelkem az égbe száll; “Aludj ki, nyelv! “Hold, fuss, el, el! “Hal—ál! hal—ál!—hal—ál!” (Meghal) Holdvilág el	PYRAMUS O wherefore, nature, didst thou lions frame? Since lion vile hath here deflower'd my dear; Which is—no, no—which was the fairest dame That liv'd, that lov'd, that lik'd, that look'd with cheer. Come, tears, confound; Out, sword, and wound The pap of Pyramus Ay, that left pap, Where heart doth hop:— Thus die I, thus, thus, thus. Now am I dead, Now am I fled; My soul is in the sky Tongue, lose thy light! Moon, take thy flight! Now die, die, die, die, die. Dies. Exit MOONSHINE.
THESEUS Nem hal-áll, hanem ember-áll, mert emberül megállá a sarat.	DEMETRIUS No die, but an ace, for him; for he is but one.
LYSANDER Nem is ember áll, mert meghalt és így eldőlt.	LYSANDER Less than an ace, man; for he is dead; he is nothing.
DEMETRIUS De egy seborvos még feltámaszthatja, s akkor kisül, hogy szamár áll.	THESEUS With the help of a surgeon he might yet recover and prove an ass.
HIPPOLYTA De minek megy el a holdvilág, mielőtt Thisbe visszajőne s keresné kedvesét?	HIPPOLYTA How chance moonshine is gone before Thisbe comes back and finds her lover?
THESEUS Megtalálhatja csillagfénynél is. Itt jön már; az ő keserve bevégzi a darabot. Thisbe jő	THESEUS She will find him by starlight.—Here she comes; and her passion ends the play. Enter THISBE.
HIPPOLYTA Egy ilyen Pyramusért nemigen érdemes soká keseregni, remélem, kurta lesz.	HIPPOLYTA Methinks she should not use a long one for such a Pyramus: I hope she will be brief.
DEMETRIUS Egy porszem is lenyomná a mérleget, ha serpenyőbe vetnők: Pyramus e különb, vagy Thisbe. Amaz férfinak: “Isten ótalmazz!” emez nőnek: “Isten irgalmazz!”	DEMETRIUS A mote will turn the balance, which Pyramus, which Thisbe, is the better.
LYSANDER Már észrevette azokkal a kedves szemeivel.	LYSANDER She hath spied him already with those sweet eyes.
DEMETRIUS És ekképp nyögdel, videlicet.	DEMETRIUS And thus she moans, videlicet.—
THISBE “Alszol, tubám? “Mit! halva tán? “Pyramus! kelj na fel “Hah! néma? holt?... “Ah, síri bolt “Fedje szép szemed el? “E liljom-ajk, “Cseresznye-orr, “Kökörcsin-sárga kép “Nincs, nincs sehun! “Szemed lehuny “Volt bár, mint zöld hagyma, szép. “Ó, három lány! “Téj-halovány “Kezű párkák, elé! “Mártsátok e “Vértóba be, “Ha élte selymét elszelé. “Nyelv, szót se, csitt! “Hű kard, be itt! “Thisbének halni kő... “Isten veled “Mind, ki szeret! “Adjő, adjő, adjő!” (Meghal)	THISBE Asleep, my love? What, dead, my dove? O Pyramus, arise, Speak, speak. Quite dumb? Dead, dead? A tomb Must cover thy sweet eyes. These lily lips, This cherry nose, These yellow cowslip cheeks, Are gone, are gone Lovers, make moan! His eyes were green as leeks. O Sisters Three, Come, come to me, With hands as pale as milk; Lay them in gore, Since you have shore With shears his thread of silk. Tongue, not a word:— Come, trusty sword; Come, blade, my breast imbrue; And farewell, friends:— Thus Thisbe ends; Adieu, adieu, adieu. Dies.
THESEUS Már csak az Oroszlán meg a Holdvilág maradt, a holtakat eltakarítani.	THESEUS Moonshine and lion are left to bury the dead.
DEMETRIUS No meg a Fal.	DEMETRIUS Ay, and wall too.
ZUBOLY Nem a! kérem alássan. A fal, mely atyjaik telkét választá, le van dönte.—De nem méltóztatik megnézni az epelógust, vagy meghallgatni két emberünk bergomaszka táncát?	BOTTOM No, I assure you; the wall is down that parted their fathers. Will it please you to see the epilogue, or to hear a Bergomask dance between two of our company?
THESEUS Csak epilógust ne! kérlek; egy ilyen játék nem szorul mentségre. Semmi mentség! hiszen, ha minden szereplő meghal, egyiket sem illő gáncsolni. De, isten engem! ha az, ki e darabot írta, Pyramust játssza s végül Thisbe harisnyakötőjére felakasztja magát; úgy ez felséges egy tragédia lett volna; de így is nagyon hű és remek volt az előadás. Hanem lássuk a bergomaszkot; az epilóg maradhat. Tánc Tizenkettőt szólt a vasnyelvü éjfél. - Alunni, hívek; szellemóra ez. Félő, a reggelt akképp túlheverjük, Amint időn túl virrasztók ez éjt. E kézzelfogható vaskos darab Jól megcsalá a lomhalábu estét. - Barátim, ágyba.—Két hétig legyen Mulatság, dáridó völgyön-hegyen. Mind el	THESEUS No epilogue, I pray you; for your play needs no excuse. Never excuse; for when the players are all dead there need none to be blamed. Marry, if he that writ it had played Pyramus, and hang'd himself in Thisbe's garter, it would have been a fine tragedy: and so it is, truly; and very notably discharged. But come, your Bergomask; let your epilogue alone. Here a dance of Clowns. The iron tongue of midnight hath told twelve:— Lovers, to bed; 'tis almost fairy time. I fear we shall out-sleep the coming morn, As much as we this night have overwatch'd. This palpable-gross play hath well beguil'd The heavy gait of night.—Sweet friends, to bed.— A fortnight hold we this solemnity, In nightly revels and new jollity. Exeunt.

←Negyedik felvonás, 2. szín

Szentivánéji álom (Ötödik felvonás, 1. szín)

Ötödik felvonás, 2. szín→