Szülő földöm szép határa
Szülő földöm szép határa,
Meglátlak-e valahára?
A hol állok, a hol megyek,
Mindenkor csak feléd nézek.
Ha madár jön, tőle kérden,
Virulsz-e még szülő földem.
Azt kérdezem a felhőktűl,
Azt a suttogó szellőktűl.
De azok nem vigasztalnak,
Bús szivemmel árván hagynak.
Árván élek bús szivemmel,
Mint a fű, melly a sziklán kel.
Kisded hajlék, hol születtem,
Hej tőled be távol estem!
Távol estem, mint a levél,
Mellyet elkap a forgó szél.