Szép nő éjjel a kávéházban

A Wikiforrásból
Szép nő éjjel a kávéházban
szerző: Somlyó Zoltán

Nehéz bundád egy gombja annyit ér,
mint felkiáltni egy halálos ágyon:
– Jaj, Istenem, be szép volt életem
s most vígan szállok el veled, halálom!

S szemed, e forró csepp ritka olaj,
még többet ér, még többet százezerszer:
a roppant égnek villogó ivét
harsogva, égve visszazengő ékszer.

Kis parfőmös zsebkendőd többet ér,
mint evilági életemnek ára,
ha medvés muffod meleg mélyiből
kiúsztatod a vad villanyvilágra,

ahol a füstben, melybe fürdetem
szívem elaggott kisdedét: szerelmem,
sötétruhás pincérek közt úgy ülsz,
mint egyetlen vigasz egy fáradt fejben.