Ugrás a tartalomhoz

Szép asszonyok (Reviczky Gyula)

A Wikiforrásból
Szép asszonyok
szerző: Reviczky Gyula

Szép asszony és hozzá erényes...
Ugyancsak ritka egy dolog.
Hát ne egyék az, a ki éhes?
Éheznek mind az asszonyok.
A legjobb nő erénye véges,
S helyzete sokszor vajmi kényes,
Ha hízeleg száz ajk neki...
Százat hallgat meg?... Jól teszi!

Erényt szép nőtül az kiván csak,
Akit a rút önzés vezet,
Óhajtja őt, de csak magának
S örül, ha véle vétkezett.
Ám oly bolond nőt hol találtak,
Ki egyszer engedvén a csábnak,
Erényes hölgygyé lett megint?...
Belé bukik a bűnbe mind!...

               *

Minő egyoldalú az élet!
Milyen kicsinyke töredék!
A mint mulandó vágy elérhet, -
Akármilyen sok: nem elég.
Adassék bár száz évig élned,
Csikarj ki minden percztül élvet:
A mit birtál: parányiság,
S mit nélkülöztél: egy világ.