Széles a kalapom karimája

A Wikiforrásból
← Árka mellett a szőlőnekNépdalok és mondák (3. kötet)
szerző: Erdélyi János
Széles a kalapom karimája
Boldogtalan az én sorsom →

Széles a kalapom karimája,
Meleg a nap, állj babám, alája.
Gyenge orczád pirosa, fehére,
Napsugártól égne feketére.

A kikelet nyiló virággal jár,
Zöld ágak közt él vigan a madár,
S a legénynek akkor van élete,
Ha babáját szive mellé vette.

Uj a subám, fél vállamra vetem,
S irigyeim kényemre nevetem,
Mit nekem a világ? hadd fecsegjen,
Csak a szivem igaz helyén legyen.

                                                  Pest megye.