Száműzöttek
szerző: Ady Endre
- Operett egy felvonásban -
(Történik a debreceni színpadon éjjel 12 órakor.)
A »Teknősbéka«
Elő sem adtak,
Már betiltottak,
Csak így, a rémes éjjelen
Szabad nekem
Kisértenem
A bölcs szemérmeseknek álmát,
Óh, mert másképp dutyiba zárnák
Szegény békát, aki szemérmet
Pesten olyan durván megsértett.
Úgy bizony!
Szellemek kara
Dutyiba zárnák, úgy bizony.
A béka vásott, rossz legény,
Pedig a legfőbb az erény,
A tiszta, szép erény.
»A katonák«
Nem vagyok vén,
A becsület hiba,
Azért történt
Fatális galiba.
Az ezredes
Dühös, heves
És rám parancsola:
Pusztulj tovább,
Csúf »Katonák«.
Ne éledj fel soha!
Szellemek kara
Az ám, az ám,
Úgy kell neki
És jól teszi,
Ha szól az ezredes:
Máglyára el,
Nem énekel
Itt velszi énekes.
»A nazarénusok«
Nem bántottam senkinek fiát,
Mégis kimondták a szentenciát.
Új ember vagyok,
Mit vétheték borzasztót és nagyot?
Hát már templomba járni sem szabad,
Csak a »Babá«-nak, aki ezalatt
Jól érzi most magát
S kit vigasztal sok kolduló barát?
A zárdába mehetnek tiszt urak
És oda csak én nem kapok utat?
Óh, rossz világ,
Gonosz világ,
Templomba járni sem szabad,
Mert kifacsarják a nyakad.
Óh, rossz világ,
Gonosz világ.
Szellemek kara
Óh, szép világ,
Dicső világ.
Aki nem tetszik, el vele!
Itt új dolognak nincs helye,
Csak ami régi, az a jó.
Szemérmes, jámbor, nem bohó.
Távozzatok hát, pártütők,
Itt nem segítnek a tüdők.
Itt élni nektek nem szabad,
Nem engedi a vaskalap.
A vaskalap, mely annyi éve
Szép városunknak dísze, éke,
Amelyre oly büszkék vagyunk,
Amelyért élünk és halunk.
Vesszen hát minden újitás:
Nekünk már nem kell semmi más,
Ami rég megvolt, megmarad,
Éljen a régi vaskalap,
Éljen a vaskalap!
A pártütők egymásra borulva zokognak, a szellemek
a páholyokból nevetnek. Az óra egyet üt, a függöny legördül.