Sötét

Sötét
szerző: Szép Ernő

Ha tudnák az én éjszakámat,
Ha tudnák éjféli nyomorúságom,
Mikor a lámpafényt megfojtom
És egyedül maradtam a világon,

Sóhajt-e más is a sötétben,
Fekszik így lecsüngő karral az ágyán?
Az ajtótól így fél-e más is,
A halál kopogását lesve gyáván?

Egy hang rebbent el most fölöttem,
Kié, kié is? Ó sohase tudni,
S reszketek, mint a beteg gyermek,
Hogy soha többé nem tudok aludni.

Ilyenkor kél a végtelen, bús,
Bágyadt csodálkozás azon hogy élek.
Új, különös, ijesztő minden...
Most fönn az égen kis csillagok égnek.

Gyermekkorom, halvány ministráns
Ágyam körül jár, lassan hí magával,
Édesen és kínzóan csenget,
S füstöl a búbánat fojtó szagával.