Röpülj, piros sárkányom

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Röpülj, piros sárkányom
szerző: Ady Endre
Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 18. szám

Futó napok, kik ifjakat növesztenek,
Futó ifjak, napjaikat fogyasztók,
Tudom, hogy engem, furcsán vénülőt
Megköveznek.

Bolond bensőm egy ős gyermeket hordoz,
Bátran nyulok tüzekbe a kezemmel,
Asszonyhoz, fegyverhez bátran nyulok
S mézes borhoz.

Fölröpítem piros papir-sárkányom,
Harminc év óta nem tudtam megunni,
Pórászáról ezerszer elszakadt
S még se bánom.

Két, nagy, vaksi szememben szűz magasság
Babonás képe és célja nyilallik:
Ez tart gyermeknek: a szent soha-fény
És a vakság.

Röpülj, piros sárkányom, mindig fennen,
Ha elszaladsz, küldöm másad utánad
S nem születhet gyermek, ki ereget
Lelkesebben.