Rózsafüzér-dalok
<poem> HÚGOMHOZ
Lábad nyomán az ősz s az este, kék vad a fák közt rejtve zsong, elhagyott tavon este.
Halk madarak röpte zsong. Sűrű bú árnyazza szemed ívét. Vézna mosolyod egyre zsong.
Isten vonta szemöldököd ívét. Csillagok keresik éjjel, balsors gyermeke, homlokod ívét.
A HALÁL KÖZELE
Ó az este: gyermekidők sötétlő falvain elbolyong. A rétek alatt a tó dagad a bú dögvészes sóhajától.
Ó az erdő: halkan lezárja barna szemét, a remete csontszikár kezéből pompás napok bíbora, íme, elhull.
Ó a halál közele. Imádkozzunk. Langy vánkosokon ma éjjel eloszlik a bús szeretők tömjéntől sárgult, karcsú teste.
ÁMEN
Korhadt szobákon átkúszó enyészet. Árnyak a sárga tapétán. Tükrök mély sötétjén kezünk elefántcsont bánata boltosul.
Elhalt ujjak közt barna gyöngy pereg, s a csöndben angyal veti fel kéklő, mákonyos szemét.
Az este is kék. Elhunyásunk órája ez, Azrael árnya, mely elfeketíti a barna kertet.