Proo: Quem dii oderunt, praeceptorem fecerunt

Proo: Quem dii oderunt, praeceptorem fecerunt szerző: Csokonai Vitéz Mihály

Ha a legkeményebb bűntetés hellyébe
  Azt tette vólt hajdan Horác egy versébe.
Legnagyobb bűntetés[t] akik érdemlenek,
  Jóllakásúl egy pár foghagymát egyenek;
Ha az igaz lelkű jó Polixénesnek
  A kővágásnál is nehezebben esnek
A Dionizius verseit dícsérni,
  S jó szívét egy tirann vad lelkéhez mérni;
Ha Scaliger, kinek tisztelik hamvait,
  A léleknek minden únalmit s kínjait
Egy kurta lexicon kicsinálásában
  Nem félt befoglalni hajdan egy summában:
Talán engemet sem ítélnek hazudni,
  Ha minden lélektőrt ebbe fogok tudni,
Hogy akit a reá felbúsúlt istenek
  Egyszer praeceptori névvel bűntettenek.
Talált egy sokszeres bűntetés sorára,
  Holtig vétkezhetik annak rovássára.
Mellyet a végezés jól tudván eleve,
  Dioniziusra illy végezést teve:
Hogy sok vétkeiért már eleget tégyen
  Úgy, hogy Corinthusnak praeceptora légyen.
Ha tizennegyedik Lajos feltámadna,
  Pártosinak egyéb bűntetést nem adna.
Hanem hóltig való praeceptorrá tenné,
  Szenvedésit rajtok így bőven kivenné.
A praeceptorságot én akképp képzelem,
  Hogy ha benne öröm rózsácskáit lelem.
Ez is a többitől kicsit külömbözött,
  Nővén bogácskóró s ördögszekér között
Sokan azért járják Apollo templomát,
  Hogy az Pinduson is lásson ökör nyomát;
Csak azért keresik Pegazus vizeit,
  Hogy felturkálhassák kristályszín cseppjeit:
Külömben barom is ha ezt nem tapossa.
  Nem fog kitetszeni majd így az okossa.