Proo: Gloria Calcar Habet
szerző: Csokonai Vitéz Mihály
Nézd, sarkantyú által e katona alatt
Szép pej paripája milyen nagyon szaladt,
Bár kemény zablája roncsolta a száját,
Mégis ugrálással hagyta el tanyáját.
Bár a kertet nőjjék fel a durva gyomok,
Mégis kitetszenek a szép liliomok.
Így laurus-koszorút igen nehéz fűzni,
A bajt, a bánatot sokszor el kell űzni.
De gloria szívét egészen meghatja,
Bízik, mert Apolló jóakaró atyja,
Ki ámbár merűl is veszélyes örvénybe,
Bár feje csügged már a kínos veszélybe,
Mégis bátorsággal fog nehéz dolgához,
Csak hogy juthasson el a feltett céljához.
Bár sok tövis ösvényt kelletik meghágni,
Sok ellenségeit bátor szívvel vágni,
Nem retteg, hanem megy, míg csak vége nincsen,
Bár keze s lábai legyenek bilincsen,
A Pindusnak járkál nemcsak a szélébe,
Hanem vígassággal tombol közepébe;
Nem retteg Boreás kemény hidegétől,
Nem fél viperának legnagyobb mérgétől,
Dijcséretért semmit nem fél vinni végbe,
Nagy nevével csak hogy mehessen az égbe.