Proo: Exundatio Aquarum
szerző: Csokonai Vitéz Mihály
Mikor már sokára
A főld határára
Már árvíz nem érkeze,
A zőld vetésekre,
Barna ligetekre
Kék isten nem férkeze,
Jupiter haragja
Aquilót nógatja:
Jőjjön gyors lépésekkel,
Essőket mindenről,
Északról úgy délről,
Hajtson lehellésekkel.
Az esső már csorog,
Ég mormolva zorog,
Csattog már mindenfelé,
Patakok is nyelik,
Essőket úgy telik,
Érkezik a víz elé.
De hogy jobban teljen
S több vizet főld nyeljen,
Notust is már hívatja,
Hogy vizes szárnyával,
Nedves szakállával
A főldet így áztatja.
Kűld a kék istenhez,
Kedves testvérjihez,
Hogy kűldje a szeleket,
Kik tengert zavarják
S fenekig kavarják,
S öntsék el a főldeket
Így minden állatot,
Kit a főld fogadott,
A halál torkába ejt.
Mert itt van a halál,
Kit akárhol talál,
A főld gyomrába elrejt.
De majdan végtére,
Sokak kérésére
Megszán Juno bennünket,
Vizeket oszlatja
S a főldet szárasztja,
Helyrehozza kedvünket.