Piros sziveknek májusára
szerző: Somlyó Zoltán
A kalapács a gyárakból megindult,
vörös izzással a szabadba tart.
Hol megnyílnak a tengerek a szívnek
s a lelkeket nem korlátozza part.
A sok pöröly az üllőkről leszállt,
lesujtani a zsarnokok szivére...
Evoé: Május, új feltámadás!
Piros sziveknek vágya, menedéke!
Vörös virág nyíl a vörös mezőben
s nap-nap feszíti vérvörös husát.
S a barna földtől fel a szőke égig
rikoltja a szív szabad Májusát.
A föld kövér barázdákba szakad
és magtalan és áldott lesz a méhe...
Evoé: Május, új feltámadás!
Piros sziveknek vágya, menedéke!
Látjátok őt? A munka proletárját,
bíborpalástját hinti rá a nap.
S elindul ő a virágok mezőin,
hol vérpiros virágok alszanak.
S amerre lép, a sok virág kinyíl
s az évszázados rossz álomnak vége...
Evoé: Május, új feltámadás!
Piros sziveknek vágya, menedéke!
Fiai vagyunk mind a földanyának:
Grönland lakója és a kún paraszt.
S hogy egy a jogunk: testvérképpen élni,
ma már mindenki tudja, vallja azt.
Szálljon ma el, mint szikratávirat,
a testvérlelkek messzi ég-ívére:
Evoé: Május, új feltámadás!
Piros sziveknek vágya, menedéke!