Pimasz, szép arccal

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pimasz, szép arccal
szerző: Ady Endre
Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 8. szám

Pimasz, szép arccal látszik, hogy akar,
De közben búsan lekönyököl,
Nyög, sir, ez az én fajtám, a magyar.

Olykor utálom, néha szeretem:
Ennyi emberséges bánatot
Nem adott volna más fajta nekem.

Van-e célja és nagy akarata,
Hoz-e valamit, ami övé.
Ami magyar, ami igaz maga?

Van-e nagy, ős küzdésünknek neve,
Vagy elvérezünk névtelenül,
Mint a kóbor tigrisek serege?

Ez a mi szép, koldus, úri fajunk
Nyugtalanít: példája vagyok:
Ha meghalunk, majd egyformán halunk.

Pimasz, szép arcot talál a Halál
S szeretőnkért rejtjük a bánatunk,
Szeretőnkért, ki a tilosba jár.