Petőfi (Ábrányi Emil)

Petőfi
szerző: Ábrányi Emil

1899

- A segesvári csatatéren. -

  Ki az, aki hamvát sírva össze szedte?
Senki! Tán az Isten, ő maga temette.

  El sem is temette - föl vitte magának:
Szabadság, szerelem kettős csillagának.

  Ifjan halt. De látjuk: nagygyá lenni rá ért.
Költő volt. Szeretett. S meghalt a hazáért.

  Ám előbb a lelkét égő szenvedéllyel
Millió szegény közt osztogatta széjjel.

  Gazdaggá így tette az egész világot.
S aztán az öröklét ormaira hágott.

  Tisztán olvadt át a halhatatlanságba.
Csupa lélek volt! Por nem maradt utána!

  Hol a teste? Nincsen! Hol a lelke? Itt van.
Itt van, ó magyar nép, legszebb dalaidban!

  Hol a sírja? Sehol! - Hol a dicsősége?
Az egész világon! S nem lesz soha vége!