Papok

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Papok
szerző: Somlyó Zoltán
Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 6. szám · / · SOMLYÓ ZOLTÁN: PAPOK

I.

Mindig reverendába szerettem volna járni,
lengő anyagba, melynek ráncába fény ragyog;
fehér, kasmir-omlású, vagy fekete selyembe,
méltóságteljes fejjel, akárcsak a papok.

Állig begombolózva, polgári dísztül menten,
felette a tömegnek, titokkal teljesen;
mint akit apró dolgok kis színe meg sem érint,
mindig a jót kínálva, mindig isten-lesen...

Magas szószéken állni, mint a kiválasztottak,
kiket magából büszkén emel ki a tömeg;
a lelkekbe is látni, a szív kérgébe nyúlni,
a lényeg elkígyózó vonalát fogni meg...

És jobbra, balra tartva, leányoknak s fiúknak
odakínálni csókra püspöki gyűrűmet.
S a poklok rőt tüzétől elrántani, megóvni
a fej három nyílását: szemet, szájat, fület...

II.

Hisz mind papok vagyunk mi, kiket sínek közé zár
az égi felelősség! A bűn, e víg-boros
szemébe nézve, egy lessz a koldus és a Cézár:
mind apró szerzetes lessz, vagy délceg bíboros.

A kicsi kis bűnökkel fertőzi a világot,
s évszázadok ködével a büszke Borgiák;
s mit meg nem tudott szülni az ő szívük: helyettük
mi sírjuk el a csöndes misericordiá-t...

És a Kereszten Függőt mi élesztjük erőben,
azt, aki ma is él még, aki vér, aki hús...
Ott hordja öntudatlan a vérben s a velőben
Őt a keresztény páter s a zsidó rabbinus...

Megáldjuk néma szájjal a bukdácsoló mankót
és fénylő ihletünkkel kenjük a rút fekélyt;
a táncolók hadd járják a kánkánt, meg a tangót -
mámoruk nem riasztja sötétebbre az éjt...

S ha nem is zengi ajkunk hangos szóval a zsoltárt
s ha nincs is, aki gyónjon előttünk szelíden:
a levegőnek selymén állítgatjuk az oltárt
s minden egy «nem»-re százszor bólintjuk, hogy «igen»...
 
III.

Mert ez a rövid élet még kurtább egyszeregyje!
Vitatkozol: van isten?... nincs isten?... S ezalatt
lassan fel is jutottál és vakon, fel, a hegyre
s lebuktál... S nélküled jő a szőke virradat...

S mi ott állunk sírodnál, a ködbe, láthatatlan'
és istenig emeljük elárvult tetemed;
és pontot tesz vitában és pontot tesz a dalban
a föld barna göröngye, mely lágyan betemet...

...Kéjtől üvölt, vagy kíntól jajong a föld vadonja -
az út magátul készül kegyesen, okosan;
pap itten minden ember s minden asszony Madonna,
csak nem tudják, hogy jóság él szívükben, sokan...