Panasz (Georg Trakl)
Megjelenés
<poem> A zord keselyűk - álom és halál - éjhosszat fejünk körül suhognak. Az ember aranyló arca fölött átcsapnak az örökkévalóság jeges hullámai. Iszonyú szikla roncsolja szét a bíbor testet. És búg a komor panaszhang át a tengeren. Viharzó búskomorság nővére, lásd, félénk sajka süllyed el a hallgatag éj csillagos arca alatt.