Példa a bodzabokorról

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Példa a bodzabokorról
szerző: Sárközi György
Nyugat, 1924. 12. szám

Győztes életem kivirágzó bodzaágai szertecsapódtak,
Dús ernyővel, édes illatozással
Széditik a szédülni vágyót, takarják a takaródzni akarókat.

Törzsök-szivemből immár nemcsak kósza venyigék hajtanak ki -
Megnőttem s dalolva kitárultam,
Éltem, szenvedtem: fekete gyümölcsöm nem tudom többé eltagadni.

Kifelé az első ifjuságból, hős nyarak felé lombosodva,
Siratom néha sok elveszett virágom,
De mélyebb boldogság vigasztal: nem lettem Júdás bodzabokra!

Azé vagyok, aki szeret, elfedezem, aki hozzám huzódik,
Aki hisz bennem meggyógyitom,
És bűvös körömből ellököm a bogáncs-szavak hazudozóit.

Vegyetek: a tiétek vagyok, törjetek ágamból kalitkát,
A hosszu télben is az én szavam szól,
Amig a rabmadár elzokogja élet-halál egy füttybe férő titkát.