Párbeszéd (Meyer)
Nap Végső fénynyilam magasba pattan
s elhanyatlom hősi vérpatakban…
Alkonyfény Mint a hír, sugárkarom kitárva
lassan oszlom át az esthomályba…
Nap Csak kövesd Napod! Sötétbe burkolt
lepleid a partokon ne hurcold.
Alkonyfény Nem szabad halálomhoz törődnöm?
Enyhe, zöld szinekkel még tünődnöm?
Nap Csak siess! Mig lángfutotta rőzsék
nem jelentik új nap ifju hősét.
Alkonyfény A tiéd vagyok, folyvást követlek!
De szivem erőszakkal ne vedd meg.