Ollyan fürge, mint az ürge
Ollyan fürge, mint az ürge,
A nyíri dáma,
Öltözete, viselete,
Feszes, mint ráma;
Kantusban, bundában jár,
Akár tél van, akár nyár.
Kantus alatt réz a pendely,
Csak az az egy kár.
Gazdagságban, sövény-várban,
Melly tesz tiz araszt,
Kisasszonyként nézi, miként
Izzad a paraszt;
Kezét teszi kedvére,
Mind a két csipejére,
Haza kullog, majd megdöglik
Éhel estvére.
Sötét házban, majorságban
Él heveréssel;
A rozs kenyért, kit kölcsön kért,
Eszi két kézzél.
Mindent bevesz a gyomra,
Szorúl kökényre, somra,
Mert málét is nem ád neki
Senki potomra.