zákot, hogy esküvőjét abban a templomban tartsák, mely a hidon tul áll. Emez engedett, és menyasszonyát diszöltözetben, dobpergés és trombitaharsogás közt vivé esküvőre. De midőn a hidra értek, a lány a vizbe vetette magát és elmerült.
Hasonló esetek, mondja ama kor irója, oly nagy számban fordultak elő, hogy nem is soroltathatnak mind fel.
S a hősiesség ilyen példáira a legujabb kor történetében is akadunk.
Abdul Aziz trónraléptének második évében a szultán egy kora reggelen végig lovagolt fényes tisztikarával székvárosa ghettojának piszkos utczáin. Jephta, a gazdag Abira zsidó bájló szép leánya, kiváncsian kandikált ki keskeny ablakából a szokatlan, pompás látvány után. De ő sem kerülte el a szultán tekintetét, és még aznap a hárembe vittetett. Gazdag atyja, ki körülbelől 1000 piaszter évi adót fizetett, megkapta a főeunuch szolgájától a szokásos husz piaszter váltságdijat, miért is abban a magas szerencsében részesült, hogy egyetlen leánya a nagy ur háremébe felvétetett. Még nem telt el a mosakodásra és kenőcsözésre szánt négy hét, midőn Jephta már a szultán selyemkendőcskéjévet boldogittatott. Az éj lebocsátotta sürü fátyolát Istambul fölé, Jephta Abdul Azizhoz volt vezetendő, de az epedve várt ölelések helyett a szultán csak egy halottat talált. Jephta
