kott, élt egy gazdag, derék, Pulcelina nevü zsidónő, ki Theobald gróf, Blois birtokosa által nagy mértékben szerettetett és tiszteltetett, mig a városi kapitány által ép oly mértékben gyülöltetett. Ez utóbbi csakhamar talált kedvező alkalmat, hogy kitölthesse boszuját ellenén. Lovásza egyszer azzal a meseszerü elbeszéléssel állott elő, hogy a lovak itatásakor észrevette, hogy egy zsidó egy meggyilkolt keresztény gyermek tetemét a Loireba dobta. E hazug gyanusitásra a városi kapitány által felingerelt gróf a város minden zsidó lakosát bebörtönöztette. Egyedül Pulcelina maradt szabadon; azon reménynyel kecsegteté magát, hogy sikerülni fog neki az iránta barátságos indulattal viseltető grófot ártatlanul szenvedő hitsorsosai iránt kedvezőbben hangolni. De hamarosan be kellett csalódását látnia. A grófnő, férjének iránta tanusitott vonzalma miatt keserü gyülölséggel volt eltelve iránta; ez kivitte, hogy a különben tekintélyes zsidónő nem nyerhetett kihallgattatást a grófnál, és igy valamennyi bloisi zsidó tűz-halálra itéltetett; csak a kereszténység felvétele menthette volna meg őket. De ők állhatatosak maradtak hitükben, és igy halt meg 31 férfi és 17 nő 1171-ik év május 26-án, az Isten egységét valló imát énekelve a máglyán. Pulcelina és egy másik tekintélyes zsidónő Hanna is, kivégeztettek.
