köttetésben állott. A polgárok felszólitották, hogy keresztelkedjék ki, de ő azt felelé: » Távol legyen tőlem, hogy megtagadjam az én Istenemet. Az ő nevéért és szent thorája fölött öljetek meg engem, és ne késedelmezzetek!« És halált szenvedett.
Valódi hősiességet tanusitának a zsidók Mainzban, hol az öldöklés három nappal a Sawuóth (pünkösd) ünnep előtt kezdetett meg, május 27-én. A férfiak leöldösék nőiket és gyermekeiket; az asszonyok pénzt dobáltak az ellenség közé, hogy feltartóztassák addig, mig gyermekeiket leölik; gyöngédérzelmű anyák megfojták csecsemőiket és megmutaták ezek arczait az elleneknek.
Sietnek a nemeslelkü nők
Áldozatnl hozni csecsemőt;
Atyák leölni fiaikat,
És meg nem kimélik önnönmagukat.
Istennek egységes nevéért
Halált szenved, ki ifju, szép ;
»Halljad Izrael!« az ajkak rebegik.
És a mátkáknak utolsó szava:
»Egy az Isten!« Egy a Jehovah! —
panaszolja ama kor egyik költője, a mainzi Kalonymos ben Jehuda.
A mainzi martirnők között volt egy igen tisztelt asszony, Rahel, r. Isaak ben Ascher leánya. Ez igy szólt barátnőjéhez: »Négy gyermekem van; azokat se kiméljétek, nehogy tév-
