ben példát a vértanuságra. Példáját követve asszonyok és leányok, nehezékül köveket akasztva magukra, a Mozelbe vetették magukat, nehogy a vakbuzgó gyilkosok által kikeresztelkedésre kényszerittessenek, vagy meggyaláztassanak.
Speierben egy derék asszony, kinek neve nem maradt fenn az utókorra, volt az első, ki előbbvalóvá tevé az életnél a halált. (1096. év május 3-án) Kést ragadva megölte magát vele, mer ő sem akarta elhagyni hitét. Ő első volt az ölők és megöltek között és igy szóla: »Az én osztályrészem az Ur, ő reá várakozom«.
Tizennégy nappal később (1096. év május 18-án vagy 20-án) Wormsban irgalmas anyák bátran és szilárd állhatatossággal ölték le gyermekeiket, kik e megrenditő kiáltással: »S’ma Jisrael!« lehelték ki lelküket anyjuk kebelén. Huszonnégy asszony és leány soroltatik fel névszerint a wormsi martirologiumban, kik családjaikkal az Egyetlen-egy nevének dicsőségére magukat feláldozák. Ezek között volt egy Czipora nevü nő, bizonyos r. Meschullam ben Isaak nevü ember felesége. Egyetlen egy fia volt, kit Izsáknak hittak. Előrehaladt korában szülte őt, és végtelen szeretettel nevelte fel Szemei előtt látta fiát leöletni — azután maga is férjével együtt a halálba ment. Ugyanekkor halt meg Mina, egy előkelő hölgy, ki az ország fejedelmével és a város előkelőivel össze-
