kezü főpap, a tanügy körül, melyet — valószinüleg a Mártha buzditása folytán — lényegesen megjavitott. Régibb időkben ugyanis a gyermekeket otthon tanitották; innen eredt aztán, hogy árvák vagy tudatlan szülők gyermekei az oktatást nélkülözni valának kénytelenek. Később a már emlitett Simon ben Setach kezdeményezésére iskolákat állitottak fel Jeruzsálemben, de csak 16—17 éves felnőtt ifjak számára. Csak később eszköszlé ki a gazdag Mártha férje az ifjuságnak, nemes tudományokban és hivő szellemben való neveltetéseért lelkesedve, hogy minden városban állittassanak fel iskolák, melyekben az oktatás már a gyermekek 6-ik vagy 7-ik korában megkezdessék. Eme tetteért áldhatja emlékét az utókor, »mert ő neki köszönheti Izrael, hogy az isteni tanok nem mentek feledésbe«.
Mártha, korának egyik leggazdagabb, és férjének állásánál fogva egyik legtekintélyesebb asszonya, a legnagyobb mértékben tapasztalta a sors változandóságát. Nem részesült oly boldogságban, mint a jámbor és igen erényes Kamchith, ki hét fiát látta főpapi méltósággal felruházva; egyetlen fia, ki papi állást viselt, nyomoruságosan veszté el életét. Férje rövid idő mulva megfosztatott állásától, helyét ben Theophilos Mátyásnak, az utólsó főpapnak kellett átadnia; maga pedig elbukott a függetlenségi párt elleni
