elhatároztatott. És így Judea legszebb és legnemesebb hölgye, a Hasmoneus Mariamne vérpadra vitetett.
Ez ünnepélyes pillanatban Alexandra egy természetellenes anya ritka példáját nyujtá. Ő, ki egyetlen reményét látta veszni, és kinek félnie kellett, hogy leánya elitélésében a magáé is benne foglaltatik, keserves szemrehányásokkal halmozá el leányát, Mariamnet, férje iránti hálátlansága miatt, kit a képmutatónő ellenben dicséretekkel halmozott el; sőt annyira ment, hogy leányára kezet is emelt. Mindenki fel volt ellene háborodva viselete miatt; leginkább maga Mariamne. Ez egy szót sem válaszolt, de olvasható volt arczán, mi mély és fájdalmas benyomást tett reá anyja természetellenes eljárása. A legcsekélyebb gyengeség és asszonyi félelem nélkül indult a halálba korának e legnemesebb asszonya. Élete virágában, nem több mint 26 éves korában a nagyravágyás, rágalom és cselszövények áldozata lett. (29 évvel Kr. e.)
Mariamne halála után égető vágy szállotta meg a király szivét utána. Nem viselhette el veszteségét és lelkifurdalásai által gyötörve, dühöngésbe esett. Neje hulláját mézbe balzsamoztatá; zokogás és sohajok között kiáltozá folyton nevét, szolgáinak pedig megparancsolá, hogy ugy beszéljenek felőle, mint élő személyről, és mindazokat kik kimondották felette a
