tetejéről, mint hogy a szép, de általa gyűlölt »idumeus rabszolga« nejévé legyen. De ingatag nagyatyja és becsvágyó anyja igy akarák, és ő elvégre megadá magát elkerülhetetlen végzetének.
Az eljegyzés és az esküvő között több, a szerencsétlen menyasszonyra nézve borzasztó esztendő mult el. A párthusok haddal támadák meg Judeát, a czélból, hogy Heródest megbuktassák, és hogy megvédelmezzék Antigonost, Marianne nagybátyját, a valódi trónörököst; Heródes közel állott hozzá, hogy az ellenség által elfogassék, és csak gyors futás által menekedhetett meg. Menyasszonyát és annak anyját Mazada várában hagyva, Egyptomba, és onnan Rómába sietett, hol — a képmutatást és hizelkedést mesterileg értvén — kivitte, hogy elismertetett Judea királyául, és hogy római legiók küldettek ki Antigonos legyőzésére. Még tartott a háboru, és még fel se szikkadt kezén a Hasmoneus család hiveinek kiontott vére, midőn Herodes 37 évvel Kr. e. Samariában Mariamneval esküvőjét ünnepelé. A mézes heteket az alig 18 éves fiatal asszony férjétől távol élte át; Heródes közvetlenül az esküvő után Jeruzsálem ostromára indult, mely 37 évvel Kr. e. junius hóban magát a rómaiaknak megadni kényszerült. Antigonos, ki csak három és fél évig birá ősei királyi székét, fogságba vittetett és Heró-
