II. IRODALOM.
(Folytatás.)
TUDÓS NŐK A XVII. ÉS XVIII. SZÁZADOKBÓL.
A reformáczióval, mely megnyitá a héber iratokban való szabad buvárlatok utját, a héber nyelv és irodalom iránti érdeklődés is fölkeltetett a keresztényeknél. Minden tudós, vagy a ki annak akart látszani, becsületbeli dolognak tartá héberül megtanulni és csakhamar a jó modor egyik kellékévé vált héber nyelven levelezni : annyira, hogy még keresztény hölgyek is előszeretettel tanulgaták a héber nyelvet és héber leveleket irogattak. Schurmann Anna Mária Ut- rechtből, századának csodagyermeke, ki majdnem minden európai nyelvet ismert, »a zsidók nyelvén« levelezett a tudósokkal és egy angol hölgygyel, Moore Dorotheával is. Krisztina királynő, a svéd király Gusztáv Adolfnak — ki még a harczmezőn sem feküdt le soha előbb, mig néhány zsoltárt az eredeti szövegben el nem olvasott — leánya, ki többször összeköttetésben állott zsidókkal, héberül irt. Antónia würtem- bergi herczegnő megtanulta a héber nyelvet és egy nagyobb betűkkel irt héber bibliát saját legfenségesebb kezeivel maga pontozott ki. Nem csoda tehát, hogy ekkor a zsidónők buzgón ráadták magukat a héber irodalom tanulmányozására és ebben bizonyos készültségre, sőt hirnévre tevének szett. Többen közülök elismeréssel és tisztelettel emlittetnek, igy Bacharach Éva, Falk Cohen Bella és több mások.
Bacharach Eva,
Cohen Izsák Sámson rabbinus leánya, 1585-ben Prágában született. Anyja V ő g e l e, az 16o9-ben elhalt hires prágai főrabbi, Lőwe ben Bezalelnek -— ki közönségesen a 'magas Lőb rabbinak neveztetett — volt leánya; maga is tudós asszony volt és gondos nevelésben részesité leányát. Éva jártas volt a rabbinikus iratokban és — unokája, a sokoldalu képzettségü Bacharach Jair Chajim rabbinus kifejezése szerint — mint tudós nő, egyetlen volt a maga nemében. A »Midras rab- bá«-t, melyet atyja commentárral látott el, igen elmés és találó módon magyarázta, gyakran helyreigazitva az ismert midras-kommentárt, a »Matnoth Kehunnáh« t. Szintoly szerencsés volt a zsinagógai költemények és a »Selichoth« magyarázataival. Könnyüséggel olvasgatá a bibliakommentárokat, nevezetesen »Rasi«-t, érté az aramei bibliaforditásokat és izlésteljesen irt héberül,
Miután 1615ik évi április 2O-án a vagyonvesztés és számüzetés keserüségeit tapasztalá, négy héttel utóbb 1615 május 26-án alig 30 éves korában elveszté férjét, Bacharach Sámuel wormsi rabbinust és tizenöt éves fiával, Sámsonnal visszatért Prágába anyjához. (Megh 1629 január elején.) Feledhetetlen férje iránti hű szeretetből nem birta magát arra határozui, hogy uj házasságra lépjen. Pedig házassági ajánlatoknak nem volt hijával ez ép oly tudós mint vallásos asz- szony ; a »S'lah« czimü misztikus-kabbalisztikus müve által ismeretes prágai főrabbi Hurwitz Je- saia, nejének a tudományossága és rendkivüli vallásossága miatt nagyon magasztalt Chájá- nak — ki a női nem koronájának neveztetett — halála után, mielőtt 16a1-ben jeruzsálemi utjára indult volna, megkérte az özvegy kezet; de mivel ez első férjéhez még annak elhunyta után is hű szeretettel ragaszkodott, elutasitó választ adott és Prágában maradt és mikor fia Sámson, alig 24 éves korában meghivatott Gödingbe (Morvaországba) rabbinusnak, követte őt oda.
Boldogan élt ezután fiánál, ki nemsokára a morvaországi fődékán Isaak leányát vevé nőül Magyar Bródból, az eszes és tudós Dobruscht, kinek tiszteletére egy sabbath-dalt készitett, melyet ez egy hangszer obligát kisérete mellett szokott énekelni.
Midőn Bacharach Sámson 165o-ben átvevé a wormsi rabbinatust, Éva ide is követte őt. A régi Rajna-városban tartózkodván egy évig, végre kiviheté kedvencz tervét, hogy Jeruzsálembe zarándokoljon. Mindenütt, hova utja közben érkezett, kitüntetéssel fogadtatott. De czélját nem érheté el; meghalt utazása közben 1652-ben Sófiában, hol nagy tisztességgel temettetett el. Fivérei, Cohen Chajim pózeni rabbinus és Cohen Naftali lublini rabbinus versenyeztek egymással hires nővérük kitüntetésében.
Tudományosság és vallásosságra nézve Bacharach Évához hasonló volt Falk Cohen Bella, »kinek szive bölcsességgel teljes volt«, mint a prágai főrabbi Landau Ezékiel magasz- talólag mondja felőle. Atyja, a gazdag és jótékony Israel ben Joseph, a lembergi hitközség elnöke, által azon kor egyik legjelentékenyebb rabbinusi kitünőségéhez Falk Cohn Josua rabbihoz adatott igen ifju korában nőül, ki Lemberg egyik látogatott főiskoláját igazgatá. Ezen nő is jártas volt a rabbinikus casuistíkában és azon rituális határozatot hozá, hogy ünnepnapokon az ünnepnapi gyertyák feletti áldás azoknak meggyujtása előtt és nem utána mondandó, mire
