szágban és Magyarországon, kerékforma jegyeket, Németország egyes vidékein pedig fejkendőiken kék csikokat, sőt néhol csöngetyüket kellett viselniök.
E lealázó törvények daczára a fényüzés még sem szünt meg egészen, ellenkezőleg mindig egyenlő lépést tartott a zsidók különböző időkben elfoglalt állapotának javulásával, és vagyonosságuk növekedésével. Sehol sem os toroztatott a zsidónők fényüzése kormányok, rabbinusok és erkölcsoktatók által annyit és annyiszor, mint Spanyolországban.
1412-ben, a zsidó történet egyik legszomorubb évében a spanyol regensnő donna Catalina egy törvényt bocsátott ki, mely a zsidó nőknek hosszu bokáig érő ruhákat és köpenyeget viselni és fejüket csuklyával befedni rendelé el; és megtiltotta nekik a mantillák s a csipkével vagy más ékitéssel diszitett fátyolok, és aranynyal ékitett fejdiszek viselését.
Husz évvel később egy Valladolidban tartott, rabbinusokból és a zsidó hitközségek küldötteiből alakult synodus kénytelen volt a nagyon lábra kapott fényüzés ellen külön tilalmakat kibocsátani: » Mivel a nők ruha- és ékszerviseletére nézve« — igy szól az erre vonatkozó rendelet — »sok hitközségben illetlen és káros szokások uralkodnak, melyet minden mértéket felülhaladnak, a mennyiben az asszonyok pazarfényű ér-
