lönösen az egyiptomiakkal és phoeniciaiakkal, való ismeretségük, és Szidonnal és Tyrussal fenntartott kereskedelmi összeköttetéseik által még neveltetett a fényüzés iránti hajlamuk, és mivel ennek többnyire erkölcstelenség a következménye, a próféták soha sem szüntek meg ellene buzgólkodni. Dorgáló beszédeiket olvasva megközelitő fogalmat alkothatunk magunknak az ékszerek és öltönyök gazdag pompája felől, melyet a zsidónők akkoron kifejtettek. »Ugy járdalának Czion leányai kifeszitett nyakkal, szerte tekintgetve; tipegve lépdelének és csörögteték lábkarikáikat.« Jesaiás próféta szemükre veti kösöntyüikkel, hajhálóikkal, és fülbevalóikkal, fejkötőikkel és fátylaikkal, szagosüvegcséikkel végbe vitt fényüzésüket. Ha lehet, még nagyobb volt a zsidó nők fényüzése és pompakedvelése a római uralom idejekor. Miletusi selyemruhákban pompáztak, a legdrágább fülfüggőkkel és diadémokkal, és gazdagon ékitett czipőkben begyeskedtek.
III. Innoczencz pápának 1215-ben kibocsátott ama rendelete, mely a zsidóknak meghagyá, hogy magukat az egész keresztény világban más nemzetektől ruháik által megkülönböztessék, legnyomasztóbb volt a nőkre nézve. Mig a férfiak hegyes kalapokkal jelentek meg, a nőknek fátylaikon veres vagy sárga karikákat, vagy, mint Franczia- és Spanyolországban, Olaszor-
