kérjük, hogy az egész emberi nem az utálatos hitetlenségnek sötétségéből kibontakozva s az isteni fénynek sugaraitól megvilágosíttatva, ezen névnek erejét megismerje, úgy, hogy abban keresse az igazi szentséget s a keresztség szentségét a szent és megoszolhatlan Háromság nevében fölvéve magának Istennek jobbja által a szentség teljes mértékét érje el.
VI. Hogyan szenteltethetik meg Isten neve a bűnösökben?
Sőt óhajtásunk és kérésünk azokra is kiterjed, kik gonosz tettekkel és vétkekkel befertőztetve a keresztségben visszanyert tisztaságot és az ártatlanság öltönyét elvesztették; a miből az következik, hogy e szánandókban a tisztátalan lélek újra felüté tanyáját. Óhajtjuk tehát és kérjük az Istentől, hogy azokban is szenteltessék meg az ő neve, hogy szívükbe szállva és észre térve a törödelem szentsége által a régi ártatlanságot visszaszerezzék és Istennek tiszta és szent templomul és lakóhelyül szolgáljanak.
VII. Miképpen szentelheti meg minden ember önmagában Isten nevét?
Végre kérjük, hogy Isten világosítsa meg mindenek elméjét, hogy beláthassák, miképp,[1] „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék a világosság atyjától szállva alá” reánk Istentől származik; minek következtében a mértékletességet, igazságot, életet, üdvöt, végre a léleknek és testnek minden külső, lényeges és üdvös javait annak köszönjék, kitől, – miként az egyház hirdeti, – minden jó származik. Ha a nap világosságával, ha a többi csillagok mozgásuk és futásuk által hasznára vannak az emberi nemnek, ha a minket körülvevő levegőt szívjuk, ha a föld a vetemények és gyümölcsök bőségével táplálja életünket, ha a hatóságok fáradozása által nyugalomban és békében élünk: mind ezekben, mind még más számtalan ilynemű jóban Isten végtelen kegyessége által részesülünk. Sőt azokat is, a miket a bölcsészek másodrendű okoknak neveznek, Isten keze csodálatosan szerzett és a mi hasznunkra alkalmazott műveinek kell tekintenünk, melyekkel nekünk javait osztogatja és ránk bőségesen kiárasztja.
- ↑ Jakab. 1. 17.
