s minden pénzhez juthatási módot ismerő kapzsiság talált ki, elsorolni hosszas s mint mondottuk, igen nehéz volna.
X. Melyek a rablás nemei s kik nevezendők rablóknak?
E vétek második fő neméről, a rablásról kell tehát szólni: de előbb intse a plébános a ker. népet, hogy megemlékezzék az apostol ama mondásáról:[1] „A kik gazdagok akarnak lenni, kísértetbe esnek és az ördög tőrébe”. Se el ne feledkezzék soha ezen parancsról:[2] „Mindeneket, a miket akartok, hogy cselekedjenek nektek az emberek, ti is cselekedjétek nekik”. Arra is szüntelenül gondoljanak:[3] „A mit nem akarsz, hogy más neked cselekedje, óvakodjál, nehogy azt valamikor másnak cselekedjed”. A rablás fogalma tehát messzebbre terjed: mert, kik a munkásoknak a megígért bért ki nem adják, ragadozók, kiket szent Jakab következő szavakkal hí fel bűnbánatra:[4] „Most már gazdagok! sírjatok, jajgatván rátok következő nyomorúságtokon”. A bűnbánat okát is hozzácsatolja: „mert íme a munkások, kik tartományaitokat aratták, általatok csalárdul letartott bére felkiált és azok kiáltása a seregek Urának füleibe hatott”. A ragadozás ezen nemét Mózes III.[5] és V.[6] könyvében továbbá Malakiás[7] és Tóbiás[8] igen nagyon rosszalják. A ragadozás bűnében részesek, kik az egyház elöljárói és tisztviselőinek járó illetékeket, adót, vámot, tizedet s más efféléket meg nem adják, vagy elsikkasztják és eltulajdonítják.
XI. Az uzsoráskodás nem más, mint ragadozás és igen nagy bűn.
Ide tartoznak az uzsorások is, — a ragadozás legszenvedélyesebb és legirgalmatlanabb űzői — kik az ügyefogyott népet az uzsora által kifosztják és tönkre juttatják. Uzsora pedig az, a mi a kölcsönzött tőkén és kamaton felül vétetik; akár pénz legyen, akár valami más, a mi pénzen vehető vagy a szerint becsülhető. Mert Ezekielnél így van megírva:[9] „Uzsorát és többet nem veszen”: és az Ur Lukácsnál:[10] „Kölcsönözzetek,
