lopjanak és lopsz”. A parancs ezen sürgetése által nemcsak ama kornak gyakori vétkét javították meg, hanem a viszályokat, perlekedéseket és a bajok egyéb okait is, — melyek a lopásból szoktak származni, — megszüntették. Minthogy azon vétkekben és a vétkek káros következményeiben és büntetéseiben a mi korunk is sajnosan szenved: a plébánosok a szent atyák és a keresztény tudomány mestereinek példája szerint sürgessék e törvény megtartását és gyakran szorgalmasan fejtegessék ezen parancs mivoltát és értelmét. Tevékenységüket és szorgalmukat mindenekelőtt arra fordítsák, hogy Istennek az emberiség iránt való végtelen szeretetét megismertessék, ki nemcsak testünket, életünket, hírnevünket és becsületünket azon két tilalommal — „Ne ölj”, „Ne paráználkodjál” – mintegy védfegyverrel oltalmazza; hanem külső javainkat s birtokunkat is mintegy őrizettel megerősíti s védelmezi ezen parancscsal: „Ne orozz”.
II. Mi az értelme ezen parancsnak?
E szavaknak nem más az értelme, mint az, melyet fönebb előadtunk, midőn más parancsolatokról szólottunk: hogy t. i. Isten ezen javainknak, melyek az ő oltalma alatt állanak, akárkitől való elvitetését vagy megsértését tiltja. Minél nagyobb az isteni törvény ezen jótéteménye, annál nagyobb háladatossággal kell viseltetnünk a jótétemény szerzője, Isten iránt. És mivel mind a hálaérzetre, mind annak tanúsítására a legjobb mód adatik elénk, t. i. hogy a parancsokat necsak szívesen elfogadjuk, hanem tettleg is teljesítsük: a híveket ezen parancs betöltésére buzdítani s tüzelni kell. E parancs is, mint az előbbiek, két részre oszlik: melyek közöl az első, mely a lopást tiltja, világosan ki van fejezve; a másiknak — mely azt parancsolja, hogy felebarátunk iránt jóakarattal s jótékonysággal viseltessünk — értelme és mivolta az előbbiben elrejtve és beburkolva foglaltatik. Előbb tehát az elsőről szólunk: „Ne orozz”.
III. Mit akar itt a törvényhozó a lopás szóval kifejezni?
Erre nézve meg kell jegyezni, hogy a lopás alatt nemcsak valaminek a tulajdonos akarata ellen való titkos elvitele, hanem valamely idegen jószágnak a tulajdonos tudtával, de akarata ellen való bírása is értetik; különben azt kellene állítani, hogy, a ki
