hogy ne öljünk: a másik a mi parancsoltatik, hogy békés barátsággal és szeretettel karoljuk át ellenségeinket, mindenkivel békében éljünk s végre minden kellemetlenséget béketüréssel viseljünk.
III. A vadak húsával élni s az állatokat megölni szabad.
A gyilkosság tilalmát illetőleg, mindenekelőtt szükséges megmagyarázni, melyek az ölés azon nemei, a melyeket e parancs nem tilt. Mert az állatok megölése nem tilos; mivel, ha Isten az állatok hasának élvezetét az embereknek megengedé, azokat megölni is szabad; a miről szent Ágoston[1] így szól: „Midőn halljuk, ne ölj, azt sem a növényekről nem értjük, mivel semmi érzéssel nem bírnak, sem az oktalan állatokról. mivel velünk semmi kapcsolatban sincsenek.”
IV. Az ítélőszékeknek szabad az embereket halálra ítélni és elveszteni.
A gyilkolás más megengedett neme az, mely azon felsőséget illeti, kinek élet és halál fölött hatalom adatott, melylyel a törvények értelme s ítélete szerint a gonosztevőket megbünteti s az ártatlanokat védelmezi; mely tisztében, igazságos eljárás mellett, nemcsak gyilkosságot nem követ el. sőt inkább ezen isteni törvénynek, mely által a gyilkosság tiltatik, igenis engedelmeskedik. Mert e törvénynek kitűzött czélja levén az emberek élete és biztonságáról gondoskodni: a felsőbbségek által, mivel ők a gonosztettek törvényes megbosszulói, kiszabott büntetések arra czéloznak, hogy a vakmerőség és erőszak büntetések által megzaboláztatván, az emberek élete biztos legyen. Azért mondja Dávid:[2] „Korán kiirtom a föld minden bűnösét s az Úr városából mind elvesztem a gonoszul cselekvőket.”
V. Azok sem gyilkosok, a kik igazságos háborúban ölnek.
Azért azok sem vétkeznek, kik igazságos háborúban, nem öldöklési vágyból vagy kegyetlenségből, hanem egyedül a közjóért való buzgalomból az ellenség életét elveszik. Vannak továbbá
