XXX. Miért függesztették e parancshoz némely fenyegetések?
Mivel pedig a büntetés és bünhődés félelme a vétkezési szabadságot erősen fékezni szokta: azért a plébános, hogy az embereket jobban megindítsa és őket e parancs megtartására könnyebben rábírja, annak második részét és mintegy függelékét gondosan magyarázza meg; mert:[1] „Az Ur nem tartja ártatlannak azt, ki Ura Istene nevét hiába veszi”. Es pedig először mutassa meg, hogy igen fontos okból történt, hogy ezen parancshoz fenyegetések kapcsoltattak; mert ebből mind a bűn nagyságát, mind Istennek kegyességét megismerhetjük, ki, mivel az emberek vesztében nem gyönyörködik, nehogy haragját és neheztelését vonjuk magunkra, ezen üdvös fenyegetésekkel ijeszt bennünket, hogy igy inkább jóakaratát, mint haragját tapasztaljuk. Ezt sürgesse a lelkipásztor s minden igyekezetét arra fordítsa, hogy a nép a bűn nagyságát megismerje s azt szívből megutálja és annak kerülésében nagyobb gondot s óvatosságot tanúsítson. Mutassa meg azonkívül, mennyire hajlandók az emberek e bűn elkövetésére, úgy, hogy nem lett volna elég a törvényt hozni, ha fenyegetések is nem adattak volna hozzá. Mert majdnem hihetetlen, mily nagy haszonnal jár ennek meggondolása; mivel valamint semmi sem ártalmasabb a gondatlan lelki biztosságnál: úgy saját gyengeségünk ismerete igen sokat használ. Azután azt is fejtse ki, hogy Isten nem szabott meghatározott büntetést; hanem csak általában fenyegetődzik, hogy, a ki e bűnt elköveti, büntetlenül nem fog maradni. Azért kell, hogy azon különféle büntetések, melyek bennünket naponkint sújtanak, e bűnre emlékeztessenek bennünket. Mert ezekből könnyen következtethetünk arra, hogy az emberek azért süllyednek a legnagyobb nyomorba, mivel e parancsnak nem engedelmeskednek. Miket szem előtt tartván, valószínű, hogy jövőben óvatosabbak lesznek. Azért a hívek szent félelemmel eltelve, egész buzgalommal kerüljék ezen bűnt; mert ha az utolsó ítéletkor minden haszontalan szóért számot kell adni,[2] mit mondjunk a legsúlyosabb bűnökről, melyek az isteni névnek nagy megvetését foglalják magokban.
