fa, mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágatik és tűzre vettetik”; ismét:[1] „A ki atyjafiára haragszik, méltó az ítéletre”: még másutt:[2] „Ha pedig meg nem bocsátatok az embereknek, a ti Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket”.
XXVI. Egyenlőkép kell-e a megszegőkre itt szabott büntetéseket a testieknek és tökéleteseknek szivökre kötni?
A második az, hogy egészen máskép kell a tökéleteseket, máskép a testieket e függelékre tanítani. Mert a tökéleteseknek, kiket Isten Lelke vezet s neki készséges és vidám lélekkel engedelmeskednek, a legörvendetesebb üzenet gyanánt és az isteni akarat irántok való jó hajlamának nagy bizonyítékául szolgál: mert abban fölismerik az irántuk legszeretetteljesebb Istennek gondoskodását, ki az embereket majd jutalmakkal, majd büntetésekkel az ő tiszteletére és imádására úgy szólván kényszeríti: fölismerik irántuk való végtelen kegyességét, ki nekik parancsolni és az ő közremunkálásukkal az isteni név dicsőítésére élni akar; de nemcsak felismerik, hanem erősen reményük is, hogy, midőn parancsolja, a mit akar, erőt is adand parancsainak teljesithetésére. Ellenben a testiekre nézve, kik a szolgaság lelkétől még nem szabadultak meg és inkább a büntetésektől való félelem miatt, mint az erény szüreteiéből tartózkodnak a bűntől, azon függelék értelme terhes és keserű. Azért jámbor intésekkel bátorítani és a törvény teljesítésére mintegy kézen fogva kell őket vezetni. Ezeket tartsa a plébános szemei előtt, mikor valamely parancs magyarázására alkalom nyílik.
XXVII. Miről kell e szavaknál: „Én erős Isten vagyok” elmélkedni?
Mind a testieknél, mind a lelkieknél főkép kettőt kell mintegy ösztönzésül használni, a mik ép ezen függelékben vannak és az embereket leginkább serkentik. Mert, midőn az Istent „erősnek” mondjuk, ezt azért kell gondosabban kifejteni, mivel a testi ember, kit az isteni fenyegetés félelme kevésbbé indít meg, gyakran különféle módokat gondol ki, hogy azok szerint Isten haragját kikerülhesse és a kiszabott büntetést elkerülhesse; a ki
