damaskusi sz. Jánosnak a képekről irt könyvéből s a hetedik egyetemes, vagyis a második niceai zsinatból kitűnik. Minthogy azonban az emberi nemnek ellensége cseleivel és ármánykodásaival még a legszentebb intézményt is megrontani törekszik, ha netalán a nép, e tárgyat illetőleg, némi hibát követett volna el, a plebános a trienti zsinat határozatát követve iparkodjék, a mennyire tőle telik, azt jóvá tenni és adandó alkalommal magyarázza meg a népnek magát a határozatot;[1] továbbá a tudatlanokat s a kik a képeknek valódi jelentését nem ismerik, tanítsa meg, hogy a képek rendeltetése a két szövetség történetének megismerése s emlékének gyakori fölujítása, hogy az isteni jótétemények emlékezete által fölserkentve, Isten tiszteletére s szeretetére élénkebben felbuzduljunk. Végre mutassa, meg, hogy a szentek képei a templomokban is azért függesztetnek ki, hogy őket tiszteljük és példájok által indíttatva az ő életüket és erkölcseiket utánozzuk.
„Én vagyok a te Urad Istened, erős, boszuálló, megbüntetvén az atyák gonoszságát fiaikban harmad és negyed iziglen azoknál, kik engem gyűlölnek; és irgalmasságot cselekedvén ezeriglen azokkal, kik engem szeretnek és megtartják parancsaimat.”[2]
XXV. E függelék nem csupán az első parancshoz tartozik.
E parancs utolsó részében két dolgot kell szorgalmasan kifejteni; az első az, hogy, habár az első parancs megszegésének legsúlyosabb bűne és az embereknek annak elkövetésére való hajlandósága miatt helyesen adatik elő itt a büntetés: mindazáltal minden parancsnak közös függeléke az; mert minden törvény a büntetés és jutalom által buzdítja az embereket a parancsok megtartására. Innen vannak Istennek ama gyakori és számos ígéretei a szentirásban. Ugyanis, hogy az ó szövetségnek majdnem megszámlálhatatlan bizonyítékait mellőzzük, az evangéliumban írva van:[3] „Ha az életre be akarsz menni, tartsd meg a parancsolatokat”; és másutt:[4] „A ki Atyám akaratját cselekszi, ki mennyekben vagyon, az megyen mennyeknek országába”; továbbá:[5] „Minden
