engedelme nélkül. Azután, a miben főképp a házassági szövetség áll, mindig emlékezetükben tartsák, hogy Isten után senkit sem kell inkább szeretniük s többre becsülniük férjüknél, kinek mindenben, a mi a keresztény jámborsággal nem ellenkezik, kedvére járni és a legnagyobb készséggel engedelmeskedni is tartoznak.
XXVIII. Mit kell tartani a házasság szertartásairól?
Ezek kifejtése után helyén lesz, hogy a lelkészek megmagyarázzák azon szertartásokat is, melyeket a házasságkötésnél meg kell tartani: melyekről itt tüzetesen értekezni fölösleges volna, mivel a trienti sz. zsinat[1] úgyis bőven és pontosan meghatározta azokat, a mik ez ügyben főkép megtartandók, s ezen határozat a lelkipásztorok előtt nem is lehet ismeretlen. Elég legyen tehát inteni őket, hogy az ezen tárgyra vonatkozókat törekedjenek a sz. zsinat tanításából megtanulni, s azokat szorgalmatosan magyarázzák meg a híveknek.
XXIX. A titkos házasságok érvénytelenek.
Főleg pedig, nehogy az ifjak és leányok, kiknek ítélő tehetsége fölötte gyönge szokott lenni, a házasulásoknak álneve által félrevezetve, vigyázatlanul rut szerelmi szövetségekre lépjenek: igen gyakran meg kell magyarázni, hogy azok sem igazi, sem érvényes házasságoknak nem tartandók, melyek nem a plébános, vagy más, maga a plébánostól vagy rendes pásztortól erre felhatalmazott pap jelenlétében és bizonyos számú tanuk előtt köttetnek.
XXX. A házassági akadályokról is tanácsos szólni.
De a házassági akadályokat is meg kell magyarázni; mely tárgyról több tekintélyes és nagy tudományú férfiú, kik a bűnökről és erényekről Írtak, oly szorgalmatosan értekezett, hogy könnyű lesz kinek-kinek azokat, a miket irataikban hátrahagytak, itt felhozni, annál inkább, minthogy a lelkészeknek úgy szólván soha sem szabad azon könyveket kezökből letenniük.
- ↑ Trient. zsin. 24. ül. házass, reform. határ.
