hanem csak megigértetik. Azután, a mi leendő, az még nem létezik: a mi pedig nem létezik, csekély vagy semmi szilárdsággal és állandósággal sem bír. Azért senki házassági joggal még nem bir azon asszony iránt, kinek ígéri, hogy nőül veszi; s nem is teljesítette azonnal, a mit ígért, ámbár köteles szavát tartani: s ha nem teszi, szószegőnek ítéltetik. Ellenben a kit a házassági frigy mással összeköt, ha utóbb megbánja is, mindazáltal a megtörténtet megváltoztatni, érvénytelenné és meg nem történtté nem teheti. Minthogy tehát a házassági lekötelezés nem puszta ígéret, hanem olyan átruházás, mellyel a férfi a nőnek, és viszont a nő a férfiúnak valósággal jogot ad testéhez: azért szükséges, hogy a házasság a jelen időt jelentő szavakkal köttessék, melyeknek ereje a kimondás után is megmarad, és a férjet s feleséget feloldhatatlan kötelékkel összekötve tartja.
VII. Ha szemérem vagy más akadály miatt a belegyezés szavakkal ki nem fejeztetik, intés és más jelek pótolják a szavakat.
De a szavak helyett intés és más jelek, melyek a benső megegyezést világosan jelentik, elegendők lehetnek a házasságra, sőt maga a hallgatagság is, midőn a leány szemérmetességből nem felel, hanem helyette a szülők beszélnek.
VIII. Az igazi házasságra az elhálás nem kívántatik.
Ezek szerint tehát fejtsék ki a lelki pásztorok a hívek előtt, hogy a házasság mivolta és lényege a kapocsban és lekötelezésben áll, s az említett módon kijelentett beleegyezésen kívül, hogy igazi házasság legyen, az elhálás szükségképen nem kívántatik; mert kétségtelen, hogy első szüleink is a bűn elkövetése előtt, mikor, a sz. atyák tanúsága szerint, köztük testi közösülés nem történt, igazi házasság által voltak összekötve. Azért mondották a sz. atyák, hogy a házasság nem az elhálás, hanem a beleegyez által jő létre, a mit sz. Ambrus[1] is ismételt „a szüzekről” irt könyvében.
IX. Hányfélekép tekinthető a házasság?
Ezek kifejtése után meg kell magyarázni, hogy a házasság
- ↑ Sz. Ambr. a szüzekr. könyv. 6. f.
