álarczával megcsalattatva, lelküket undoksággal és elvetemedett bujasággal be ne mocskolják: azért hogy e dolgot jól kifejthessük, a szó jelentésén kell kezdenünk.
II. Miért fejeztetik ki ama sz. kapocs ezen szavakkal: matrimonium, conjugium, nuptiae?
„Matrimonium”-nak azért mondatik, mivel a nőnek fökép azért kell férjhez mennie, hogy anyává legyen, vagy mivel magzatot foganni, szülni, nevelni az anya tisztje. „Conjugium”-nak is neveztetik, mivel a törvényes nő a férfival úgy szólván egy jármot vesz magára. Ezenkívül „nuptiae”-nek, mert sz. Ambrus[1] szerint a lányok szemérmetesség okáért befödték magokat: a mi egyszersmind azt jelentette, hogy férjeiknek magokat alávetni s nekik engedelmeskedni tartoznak.
III. Mi a házasság?
A hittudósok megegyező véleménye szerint így határoztatik meg: „A házasság egy férfinak és egy nőnek, mint törvényszerű személyeknek házastársi összeköttetése, fölbonthatatlan életközösségre.” Hogy ezen meghatározás részei érthetők legyenek, ki kell fejteni, hogy, ámbár a tökéletes házasságban mindez megvan: a belső beleegyezés, a külső, szavakkal kijelentett szerződés, a lekötelezés és kötelék, mely azon szerződésből származik és a hitvesek közösülése, miáltal a házasság bevégzett lesz: mindazáltal ezek közöl semmi sem tartozik tulajdonképen a házasság mivoltához és lényegéhez, mint azon lekötelezés és kapocs, mely ezen szóval „összeköttetés” fejeztetett ki. Hozzá adatik pedig „házastársi” azért, mivel a szerződések egyéb nemei, melyekkel férfiak és nők vagy pénzért vagy más jutalomért egymás kölcsönös segélyezésére magokat lekötelezik, a házasság fogalmától távol vannak. Azután mondatik: „mint törvényszerű személyeknek,” mert a kik a törvények által a házasságtól eltiltatnak, házasságra nem léphetnek és, ha lépnek, házasságuk nem érvényes. Mert például, a kik negyedik fokig vérrokonságban vannak és az ifjú a tizennegyedik, a leány a tizenkettedik év előtt, mivel ez a törvényekben megállapított kor, törvényes házasság kötésére nem alkalmasak.
- ↑ Sz. Ambr. 1. könyv. Ábrabámr. 9. f.
