lehet tudni a trienti sz. zsinat[1] határozataiból. Kivétetnek a szolgák is: mert azt, ki nem önálló, hanem másnak hatalma alatt van, nem kell Isten szolgálatára szentelni. Törvényszerütlenek továbbá a vérontók és gyilkosok: mert ezeket az egyház törvénye az egyházirendből kizárja. Továbbá a bármiképpen törvénytelen származásnak és mindazok, kik törvényes házasságból nem származtak. Mert illő, hogy azokban, kik a szent szolgálatra választatnak, semmi olyas ne találtassák, a mi miatt mások előtt megvetésre vagy lenézésre méltóknak látszassanak. Végre azokat is el kell utasítani, kik valamely jelentékeny testi hiba miatt idomtalanok vagy bénák, mert ezen rútság és fogyatkozás megütközést is szül és a szentségek kiszolgáltatását is szükségképen akadályozza.
XXXI. Melyek e szentség fő hatásai?
Mindezek kifejtése után hátra van, hogy a lelkipásztorok ezen szentség hatásait adják elő. Jóllehet az egyházirend szentsége, mint fönebb mondottuk, főképen az egyház javára és díszére szolgál mégis bizonyos, hogy a fölszenteltnek lelkében is a megszentelés malasztját eszközli, mely által alkalmassá és képessé lesz tisztének kellő teljesítésére s a szentségek kiszolgáltatására: mint a keresztség kegyelme által is mindenki alkalmassá lesz a többi szentségek fölvételére. Világos továbbá, hogy ezen szentségben más kegyelem is adatik, t. i. azon kitűnő hatalom, mely a legméltóságosabb oltáriszentségre vonatkozik: az áldozópapban ugyan teljes és tökéletes, mint ki egyedül létesítheti az oltáriszentséget: a többi alsóbb rendű szolgákban pedig kisebb vagy nagyobb, amint kiki szolgálatánál fogva többé vagy kevésbbé közelit az oltárhoz. Ezen hatalom lelki jellegnek mondatik, mivel a fölszenteltek bizonyos, lelkükbe nyomott belső jellel a többi hívektől megkülönböztettetnek és Isten szolgálatára avattatnak föl; úgy látszik, hogy erre czéloz az apostol, midőn Timoteushoz igy ir:[2] „Ne hanyagold el a kegyelmet, mely benned vagyon, mely neked adatott a prófétálás által az egyházi szolgák kézföltétele által”. És másutt:[3] „Intlek, hogy gerjeszd föl az Isten malasztját, mely benned vagyon az én kezeimnek rádtétele által”. Ez elég az egyházirend szentségéről; mert csak
