viselni” látszik. E felől nem is kételkedhetik senki a hívek közöl, minthogy az apostoli hitvallásban a szenteknek egyességét valljuk. Mert midőn mindnyájan ugyanazon keresztséggel lemosatva Krisztusban újjá születünk, ugyanazon szentségekben részesülünk, főkép pedig Krisztus írunk ugyanazon teste s vérének eledelével s italával tápláltatunk: ez legvilágosabban bizonyítja, hogy mindnyájan ugyanazon testnek tagjai vagyunk. Valamint tehát a láb nemcsak maga, hanem a szemek érdekében is teljesiti tisztét: viszont, hogy a szemek látnak, nemcsak magok, hanem minden tagnak közös hasznára tartozik: úgy az elégtétel kötelmei is közöttünk közöseknek tekintendők. Ez azonban nem áll minden kivétel nélkül, ha mindazon hasznokat tekintjük, melyek abból származnak : mert az elégtételi cselekedetek egyszersmind gyógyszerek s némi orvoslások, melyek a penitencziatartónak a lélek rossz indulatainak megorvoslására rendeltetnek: pedig világos, hogy ezen haszonban épen nem részesülnek azok, kik nem önmaguk tesznek eleget. Ezeket kell tehát a penitencziatartás három részéről, a bünbánat-, gyónás- s elégtételről bőven s világosan megmagyarázni.
LXXIII. Feldolgozandó-e, ki az elvitt jószág visszaállítását meg nem ígéri?
A lelkiatyák főkép arra vigyázzanak, hogy a bűnök megvallását kihallgatván, mielőtt a bűnöst vétkeitől feloldoznák, ha talán az felebarátjának jószágában, vagy becsületében valamit ártott, vétke minőségéhez képest, kellő elégtétellel kipótolja; mert senkit sem szabad feloldozni, mig meg nem ígéri, hogy mindenkinek a magáét vissza fogja adni. De mivel sokan vannak, kiknek, noha készségesen ígérik, hogy kötelességüknek eleget tesznek, mégis feltett s elhatározott akaratjuk ígéretöket sohasem teljesíteni: azokat mindenkép kényszeríteni kell, hogy a visszatérítést teljesítsék; és gyakran lelkükre kell kötni az apostol ama szavait: „A ki lopott, már ne lopjon, hanem inkább munkálkodjék kezeivel, azt dolgozván, a mi jó. hogy legyen, miből adni a szükűlködőknek.”[1]
LXXIV. Mily elégtételt kell szabni a bűnbánóra?
Az elégtétel büntetésének kiszabásában pedig semmit se
- ↑ Efez. 4, 28.
