XXV. Miért nevezik a hittudósok a bűn utálatát közönségesen törödelmességnek?
Helyesen neveztetett pedig a bűn utálata, melyről szólunk, a fájdalom erejének kifejezésére töredelmességnek, a hasonlatot a testi dolgoktól véve, melyek kővel vagy más keményebb anyaggal apróra töretnek, hogy e szóval kijelentessék, hogy a kevélység által megkeményedett szivünk a törödelem ereje által megtöretik. Azért semmi más fájdalom, akár a szülők vagy gyermekek halála, akár más szerencsétlenség okozta volna, e néven nem neveztetik, hanem csak azon fájdalomnak sajátos neve, melyet az Isten kegyelmének és az ártatlanságnak elvesztése miatt érzünk.
XXVI. Mely szavakkal szokott még a bűn utálata kifejeztetni?
De más szavakkal is szokják ugyanezen dolgot jelelni; ugyanis szívbeli bánatnak is mondatik, mivel a szentirás a szív szót gyakran akarat helyett használja. Mert valamint a szívből veszik kezdetüket a testi mozgások: úgy az akarat a lélek minden többi erőit vezérli és igazgatja. Szívtörődésnek is hivatik a szent atyáktól, kik a törödelmességről irt könyveiket is szivtörődésről ezimezték. Valamint ugyanis késsel vágják fel a feldagadt sebeket, hogy a bezárt méreg kifolyhasson: úgy a szivek mintegy a törödelem késével felhasíttatnak, hogy kivethessék a bűn halálos mérgét: azért szivszaggatátnak is mondta Joel próféta.[1] „Térjetek hozzám — úgymond — teljes szivetekből, böjttel, sírással, és szaggasátok meg sziveiteket.”
XXVII. Miért kell a bűnök fölötti fájdalomnak, mely törödelmességnek mondatik, igen nagynak és erősnek lennie?
Hogy pedig legnagyobb fájdalmat kell érezni az elkövetett bűnök fölött, úgy, hogy nagyobbat még gondolni sem lehet, az könnyen kimutatható a következő okokkal. Mivel ugyanis a tökéletes bánat a szeretet müve, mely a fiúi félelemből származik: világos, hogy a szeretet és bánat ugyanazon természettel bírnak. Mivel pedig a szeretet, melylyel az Istent szeretjük, a legtökéletesebb
- ↑ Joel 2, 12. 13.
