a lelkipásztorok ekképen. Valamint ugyanis a keresztség szentség, mivel minden bűnt, és főleg az eredeti bűnt eltörli: ép úgy a törödelmet, mely a keresztség után akarattal vagy cselekedettel elkövetett minden bűnt eltöröl, valóságos és tulajdonképeni szentségnek kell mondani. Továbbá, a mi a fő, mivel azokban nyilvánulnak, a mik külsőleg részint a bűnbánó, részint a pap által véghez vitetnek és a mik bensőig történnek a lélekben: ki tagadhatja, hogy a töredelem a szentség igazi és tulajdonképeni jelentésével bir, miután a szentség szent dolog jele, a bűnös pedig, ki bűnbánatot tart, tettel és szóval világosan kifejezi, hogy a lelkét a bűn undokságától elvonta; s egyszersmind azokból, miket a pap cselekszik és mond, a bűnöket megbocsátó Isten irgalmát is könnyen megismerjük, Világosan jelentik ezt az Üdvözítő ama szavai:[1] „Neked adom a mennyország kulcsait, és a mit föloldandasz a földön, föl leszen oldozva mennyekben is.” Mert a pap szavai által kifejezett feloldozás a bűnök bocsánatját jelenti, melyet a lélekben eszközöl.
XII. A töredelem szentségét ismételni lehet.
De nem egyedül arra kell oktatni a híveket, hogy a töredelem a szentségekhez tartozik, hanem arra is, hogy azok közé, melyeket ismételni lehet. Mert Péter ama kérdésére: hétszer kell-e a vétket megbocsátani, azt válaszolta az Ur:[2] „Nem mondom neked: hétszer, hanem hetven hétszer.” Azért ha olyan emberekkel van dolgunk, kik az Isten végtelen jóságában és kegyességében bizalmatlankodni látszanak: lelküket megerősitni s az isteni kegyelem reményére kell serkenteni. Könnyen elérhetni ezt részint ezen és más helyek megmagyarázásával, melyek a szentirásban nagy számmal fordulnak elő, részint azon érvekkel és okokkal, melyeket aranyszájn sz. Jánosnak „az elesettekről”, és sz. Ambrusnak „a törödelemről” irt könyvéből vehetünk.
XIII. Mi és milyen a törödelem anyaga?
Mivel pedig semmit sem kell inkább ismerni a hivő népnek, mint e szentség anyagát: elő kell adni, hogy e- szentség a többitől leginkább abban különbözik, hogy a többi szentség
