Oldal:Trienti Káté.pdf/241

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

annak, ki igazán bánja bűnét. Első törekvése t. i. az, hogy a bűnt megszüntesse és a lélek minden hibáját és szennyét lemossa. A második az, hogy az elkövetett bűnökért Istennek eleget tegyen, a mi világosan az igazságosságra vonatkozik. Mert ámbár Isten és az emberek között tulajdon értelműben vett igazságossági viszonynak helye nem lehet, mintán végtelenül különböznek egymástól: bizonyos mégis, hogy van némi igazságosság, a milyen van az atya és fiai, az ur és szolgái között. A harmadik az, hogy az ember Isten kegyelmébe visszatérjen, kinek haragját és gyűlöletét vonta magára a bűn utálatossága által. Mindezek eléggé bizonyítják, hogy a törödelem erény.

VIII. Mily fokozatokon át lehet a, törödelem isteni erényére emelkedni?

De azt is elő kell adni, mily fokozatokon lehet ezen isteni erényre fölemelkedni. Először tehát az Isten irgalma megelőz bennünket és sziveinket magához téríti: a miért igy könyörgött a próféta:[1] „Téríts minket magadhoz Uram és megtérünk”. Azután e világosság által megvilágosíttatva, a hit által lélekben Istenhez törekszünk. Mert, mint az apostol bizonyítja:[2] „Az Istenhez járulónak hinnie kell, hogy ő van és az őt keresőknek megjutalmazója”. Erre következik a félelem érzete s a büntetések keserűségének meggondolása a vétkektől elvonja a lelket. S erre látszanak vonatkozni Izaiás ama szavai:[3] „Mint a ki fogant, mikor közelget a szüléshez, kínt szenvedvén, kiált fájdalmában: olyanok lettünk”. Ide járul még az Isten irgalmának reménye, mely által fölbátoríttatva eltökéljük életünket és erkölcseinket megjobbítani. Végre szivünk szeretetve gyulad, melyből amaz önzéstélen félelem, a jámbor és szerető fiaknak sajátja származik: és igy egyedül attól félvén, nehogy Isten felségét valamiben megsértsük, a vétkezési szokást egészen elhagyjuk. Ezek tehát ama fokok, melyeken a törödelem fönséges erényére eljuthatni.

IX. Mi a törödelem erényének legfőbb gyümölcse?

Ezen erényt valóban isteni és mennyei erénynek kell tartani. melyért t. i. a szentirás mennyországot igér. Mert szent

  1. Jerem. Sir. 5, 21.
  2. Zsid. 11, 6.
  3. Iz. 26, 17.