Kiderül ez az ó szövetség jelképéből is. Az Ur ugyanis megparancsolta,[1] hogy az áldozati kenyerek, melyek e szentséget jelképezték, lisztlángból készüljenek.
XIII. Az oltáriszentséghez kovásztalan kenyér veendő.
De valamint semmiféle más, mint csak a buzakenyér, nem alkalmas anyaga e szentségnek, mint az apostoli hagyomány tanítja, és a katholikus egyház tekintélye bizonyítja: úgy azokból is, miket Krisztus Urunk cselekedett, könnyű megérteni, hogy kovásztalannak kell lennie. Mert ő[2] maga a kovásztalanok első napján, melyen semmi kovászosat nem volt szabad a zsidóknak otthon tartaniok, szerezte és rendelte e szentséget. Ha valaki János evangélista tekintélyét veti ellen, ki mindezeket mint husvét ünnepe előtt történteket említi:[3] ez az ellenvetés könnyen megoldható. Mert a mely napot a többi evangélista a kovásztalanok első napjának nevezett, mivel csütörtökön este kezdődtek a kovásztalanok ünnepei, mikor Üdvözítőnk a husvétet megülte: ugyanazt a napot János husvét előtti napnak írja, mivel ő a természetes napnak tartamát, mely napkeltével kezdődik, tartotta főképp följegyzendönek. Azért aranyszáju sz. János [4] is a kovásztalanok első napját azon napra magyarázza, melynek estén kovásztalanokat kellett enni. De a kovásztalan kenyér megszentelése mennyire megegyező a lelki feddhetlenséggel és tisztasággal, melylyel a híveknek e szentséghez kell járulniok, tanítja az Apostol, midőn mondja:[5] „Tisztítsátok ki a régi kovászt, hogy uj tészták legyetek, amint hogy kovásztalanok vagytok. Mert a mi húsvéti bárányunk, Krisztus föláldoztatott: Azért lakozzunk nem a régi kovászszal, sem a gonoszság és álnokság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanaival”.
XIV. A kovásztalan kenyér az oltáriszentséghez nem elkerülhetlenül szükséges.
De e tulajdonságot mégsem kell annyira szükségesnek tartani, hogy, ha a kenyérben ez nem volna meg, a szentség nem létesülhetne; mert a kenyér mindkét nemének megvan a kenyér
